Helyt adott a Fővárosi Főügyészség felülvizsgálati indítványának a Kúria

Az ügy­ben sze­rep­lő, kerü­le­ti ügyész­ség által vádolt kül­föl­di férfi külön­bö­ző eljá­rá­sok­ban más-más sze­mé­lyi ada­tok­kal sze­re­pelt, ezért a bíró­ság úgy fog­lalt állást, hogy a vád a sze­mé­lyi ada­tok két­sé­ges­sé­ge miatt nem tör­vé­nyes. A Fővá­ro­si Főügyész­ség jog­erős bíró­sá­gi hatá­ro­zat­tal szem­ben elő­ter­jesz­tett felül­vizs­gá­la­ti indít­vá­nya ered­mé­nyes volt.

A Buda­pes­ti VIII. Kerü­le­ti Ügyész­ség egy nigé­ri­ai állam­pol­gár­sá­gú fér­fi­val szem­ben cso­por­to­san elkö­ve­tett garáz­da­ság bűn­tet­te miatt nyúj­tott be vádiratot.

A vád­eme­lést köve­tő­en első­fo­kon eljá­ró Pesti Köz­pon­ti Kerü­le­ti Bíró­ság tekin­tet­tel arra, hogy a vád­lott egyes sze­mé­lyi ada­tai vonat­ko­zá­sá­ban két­sé­gek merül­tek fel, úgy fog­lalt állást, hogy a vád kel­lék­hi­á­nyos, ezért - ered­mény­te­len fel­füg­gesz­tést köve­tő­en - az eljá­rást megszüntette. 

A Fővá­ro­si Tör­vény­szék, mint másod­fo­kú bíró­ság a vég­zést hely­ben­hagy­ta azzal, hogy a meg­szün­te­tés jog­cí­mét tör­vé­nyes vád hiá­nyá­ra változtatta.

A bíró­ság jog­erős ügy­dön­tő hatá­ro­za­ta ellen a Fővá­ro­si Főügyész­ség felül­vizs­gá­la­ti indít­ványt ter­jesz­tett elő azzal az indok­kal, misze­rint a bíró­ság jog­erős vég­zé­sé­ben eljá­rá­si sza­bály­sér­tést meg­va­ló­sít­va, téve­sen álla­pí­tot­ta meg a tör­vé­nyes vád hiá­nyát és szün­tet­te meg az eljárást.

A Fővá­ro­si Főügyész­ség jogi állás­pont­ja sze­rint ugyan­is a vád tör­vé­nyes­sé­gé­nek fel­té­te­le egye­bek mel­lett az, hogy a vád meg­ha­tá­ro­zott sze­mély ellen irá­nyul­jon, aki egye­di­leg beazo­no­sít­ha­tó. Amennyi­ben két­sé­get kizá­ró­an azzal a sze­méllyel szem­ben kerül sor  a vád­eme­lés­re, aki a vád tár­gyá­vá tett cse­lek­ményt meg­va­ló­sí­tot­ta, akkor a vád tör­vé­nyes akkor is, ha a vád­lott egyes sze­mé­lyi ada­ta­i­val kap­cso­lat­ban két­sé­gek merül­nek fel.

Ilyen eset­ben tehát a konk­ré­tan meg­ha­tá­roz­ha­tó, azo­no­sít­ha­tó sze­mély egyes sze­mé­lyi ada­ta­i­nak beazo­no­sít­ha­tat­lan­sá­ga nem lehet az eljá­rás lefoly­ta­tá­sá­nak aka­dá­lya, mert az az állam bün­te­tő­jo­gi igé­nyé­nek érvény­re jut­tat­tá­sát gátol­ná, és azt ered­mé­nyez­het­né, hogy akár súlyos bűn­cse­lek­mé­nyek konk­rét elkö­ve­tői marad­hat­ná­nak büntetlenül.

A Kúria a Fővá­ro­si Főügyész­ség felül­vizs­gá­la­ti indít­vá­nyát ala­pos­nak talál­ta, a bíró­sá­gok vég­zé­se­it hatá­lyon kívül helyez­te és az első­fo­kú bíró­sá­got új eljá­rás­ra utasította.

Mind­ezek alap­ján az első­fo­kú bíró­ság a mai napon tár­gya­lást tar­tott, ame­lyen azon­ban a vád­lott nem jelent meg, isme­ret­len helyen tartózkodik.