Jóakarója életére tört

A Fővá­ro­si Főügyész­ség vádat emelt és fegy­ház­bün­te­tést indít­vá­nyo­zott egy 54 éves nővel szem­ben, aki meg­pró­bál­ta meg­öl­ni a neki anya­gi­lag segí­tő ismerősét. 

A vád­irat lénye­ge sze­rint a vád­lott 2025 nya­rán, a mun­ka­he­lyén ismer­ke­dett meg kol­lé­gá­já­val, a sér­tett nővel. A vád­lott fel­mon­dott, azon­ban isme­ret­sé­gük ezután is meg­ma­radt. A sér­tett 2.500.000 forint hitelt vett fel, mely­ről az elkö­ve­tő tudott. Mivel a vád­lott 2025 őszé­re fel­él­te a meg­ta­ka­rí­tá­sa­it, ezért ese­dé­kes lakás­bér­le­ti díjá­nak kifi­ze­té­sé­re 200.000 forint kész­pénzt kért és kapott köl­csön a sér­tet­től. A vissza­fi­ze­tés határ­ide­jé­ről nem álla­pod­tak meg.

A ter­helt 2025. decem­ber 13-án meg­hív­ta magá­hoz a sér­tet­tet közös esti tévé­zés­re a VIII. kerü­let­ben bérelt laká­sá­ba. A vád­lott nem tett emlí­tést a tar­to­zás ren­de­zé­sé­ről, mivel azt nem állt mód­já­ban vissza­fi­zet­ni. Emel­lett ekko­ra a követ­ke­ző lakás­bér­le­ti díjá­nak a meg­fi­ze­té­se is ese­dé­kes­sé vált. A sér­tett meg­em­lí­tet­te, hogy szük­sé­ge lenne a köl­csön­adott összeg­re, és beszá­molt a ked­ve­zőt­len­né vált anya­gi hely­ze­té­ről, kiadá­sa­i­ról. A vád­lott ekkor szem­be­sült azzal, hogy újabb köl­csönt nem remél­het a sértettől.

Ezen fel­dü­höd­ve a vád­lott elha­tá­roz­ta, hogy akár a sér­tett meg­ölé­sé­vel, de pénzt sze­rez tőle. Ami­kor a sér­tett kilé­pett a mos­dó­aj­tón, a ter­helt rátá­madt, és meg­pró­bál­ta szi­ge­te­lő­sza­lag­gal kör­be­ra­gasz­ta­ni a fejét. Ez azon­ban a sér­tett ellen­ál­lá­sa miatt nem sike­rült. A táma­dó elvet­te a sér­tett szem­üve­gét és egy szög­hú­zó kala­páccsal bán­tal­maz­ta, miköz­ben a sér­tett bank­kár­tyá­ját, laká­sá­nak kapu­kód­ját, vala­mint tele­fon­já­nak fel­ol­dó­kód­ját köve­tel­te. A sér­tett véde­ke­zett, és majd­nem ki tudott jutni, mikor a vád­lott vissza­rán­gat­ta olyan erő­vel, hogy a föld­re esett. Az áldo­zat több­ször is segít­sé­gért kiál­tott és kérte a ter­hel­tet, hogy enged­je őt sza­ba­don. Cse­ré­be fel­aján­lot­ta a bank­szám­lá­ján lévő össze­get, végül meg­ad­ta a bank­kár­tyá­ja kód­ját és a tele­fon­já­nak feloldókódját.

A vád­lott ezután is kitar­tó­an pró­bál­ta meg­öl­ni a sér­tet­tet, azon­ban az ellen­ál­lás miatt végül együtt távoz­tak a lakás­ból, a kész­pénz­fel­vé­tel ígé­re­té­re tekintettel.

A lakás elha­gyá­sát köve­tő­en a sér­tett a kocsi elé ugor­va beült egy taxi­ba, és segít­sé­get kért. Azt mond­ta, hogy meg­szúr­ták, ezért a taxis meg­aka­dá­lyoz­ta, hogy a táma­dó beszáll­jon, és elhaj­tott. Ezután érte­sí­tet­te a men­tő­ket, és nyo­mó­kö­tést helye­zett a sér­tett fej­sé­rü­lé­sé­re. Eköz­ben a vád­lott vissza­tért a laká­sá­ba, ahol a kiér­ke­ző rend­őrök elfogták.

A sér­tett nyolc napon belü­li sérü­lé­se­ket szen­ve­dett, azon­ban a bán­tal­ma­zás miatt akár meg is hal­ha­tott volna. A vád­lott táma­dá­sa egy­ér­tel­mű­en a sér­tett éle­té­nek kiol­tá­sá­ra irányult.

A Fővá­ro­si Főügyész­ség a letar­tóz­ta­tás­ban lévő nőt nye­re­ség­vágy­ból elkö­ve­tett ember­ölés kísér­le­té­vel vádol­ta meg vád­ira­tá­ban. Az ügyész­ég arra tett indít­ványt, hogy a Fővá­ro­si Tör­vény­szék ítél­je a vád­lot­tat fegy­ház­bün­te­tés­re, és álla­pít­sa meg, hogy abból nem bocsát­ha­tó fel­té­te­les szabadságra.