
Fogadatlan prókátor! Olyan személy, aki kéretlenül avatkozik mások dolgába, felszólal egy ügy támogatójaként, de cselekedetével többet árt, mint használ. Vajon mi köze a latin eredetű (procurator) kifejezésnek az ügyész szóhoz? És miért ismerjük ennek a kifejezésnek pozitív és negatív jelentését is? Hiszen a nemzet prókátorának nevezett Deák Ferencre kifejezetten dicsérőleg használták ezt a jelzőt. A magyarázat egyszerű, a XIX. század volt az az időszak, amikor a jogi pályához kapcsolódó kifejezések elnyerték mai jelentésüket.
Hazánkban az ügyészi tevékenység a középkorig vezethető vissza, az e tisztséget betöltő személyeket a latin fiscus, fiscalis, procator szavakkal nevezték. Az ügyész szó, sok más, ma is használt kifejezésünkhöz hasonlóan, a nyelvújítás során keletkezett, először Barczafalvi Szabó Dávid használta 1786-ban. A kifejezés kiállta az idő próbáját. Ehhez hozzájárult a jog fejlődése is, a fiscalist elkezdték ügyvédlőnek vagy ügyésznek nevezni, míg a procator az ügyvédre vonatkozott.
Az 1840-es évektől határozott törekvés volt a két foglalkozás elnevezésének elkülönítésére, az ezen időszakban kiadott szótárak már azt rögzítik, hogy az ügyész „jogismereti képességéről oklevéllel ellátott személy már mint állandó hivatalnok a hivatalához tartozó minden ügyekben működik”. Míg az ügyvéd „csak bizonyos perekben vagy peres ügyekben van megbízva”. Ekkor már megkülönböztetnek – szolgálati helyük szerint – tiszti, uradalmi, kincstári, szentszéki és államügyészt, utóbbin az „állami hivatalban lévőt” értve.
Forrás: Nánási László: A magyar királyi ügyészség története. További részletek: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/895/
Kép forrása: http://real-ms.mtak.hu/476/