Főoldal » Az ügyészségről » Ügyészség 150 » Kozma Sándor pályájáról - a királyi főügyészi kinevezéséig

Hogyan vezet egy élet­út a ’48-as for­ra­da­lom­tól a kirá­lyi főügyé­szi címig? Nem szok­vá­nyos pálya a XIX. szá­zad­ban sem, amit Kozma Sán­dor a modern­ko­ri magyar ügyész­ség ala­pí­tó­ja bejárt. Mind­össze 22 éves volt, ami­kor ügy­vé­di vizs­gát tett, és poli­ti­zál­ni kez­dett, bár az ország ügye­i­ről biz­to­san szót ejtett már koráb­ban is Pápán, a refor­má­tus kol­lé­gi­um­ban bará­ta­i­val, Pető­fi­vel és Jóka­i­val. Még egy éve sem volt ügy­véd, ami­kor 1848-ban Pozsony­ban ő hir­det­te ki a bécsi for­ra­da­lom hírét. A sza­bad­ság­harc­ban a Bécs kör­nyé­ki és dél­vi­dé­ki csa­ták­ban vett részt, a meg­tor­lá­sok elől pedig Sör­nyén, apja bir­to­kán buj­do­kolt. Az oszt­rák had­se­reg­be csak azért nem soroz­ták be, mert édes­ap­ja lefi­zet­te a kato­na­or­vost, aki szol­gá­lat­ra alkal­mat­lan­nak nyil­vá­ní­tot­ta a fiút.

A kény­szer­so­ro­zás előli mene­kü­lés, és a for­ra­da­lom buká­sa miatt érzett trau­ma fel­dol­go­zá­sát jelzi, hogy 1853-ben – külön kére­lem­re – ismét ügy­vé­di vizs­gát tett, immár német nyel­ven, s való­ban meg­kezd­te szak­mai kar­ri­er­jét. Előbb Mar­ca­li­ban, majd Kapos­vá­rott lett ügy­véd, főjegy­ző, de a poli­ti­ka ismét behá­lóz­ta, 1861-től Deák-párti ország­gyű­lé­si kép­ve­lő­ként is dol­go­zott. Azt per­sze nem mond­hat­juk, hogy innen egye­nes út veze­tett a kirá­lyi főügyé­szi címig, de kevés­bé kanyar­gós, mint húszas—harmincas éve­i­nek tör­té­ne­te. 1867-ben, a kiegye­zés évé­ben kez­dett az igaz­ság­ügyi minisz­té­ri­um­ban dol­goz­ni, Hor­vát Bol­di­zsár minisz­ter­rel. Majd a Kúria pol­gá­ri peres bírá­ja, később a Kirá­lyi Ügyek Igaz­ga­tó­sá­gá­nak igaz­ga­tó­ja lett. Pálya­fu­tá­sá­nak leg­fon­to­sabb állo­má­sa, hogy Bittó József igaz­ság­ügyi minisz­ter elő­ter­jesz­té­se nyo­mán 1871. szep­tem­ber 18-án Ferenc József kine­vez­te a pesti kirá­lyi tábla mellé kirá­lyi főügyész­nek, ami tulaj­don­kép­pen a Magyar­or­szág főügyé­sze címet jelen­tet­te. Ekkor látott hozzá ahhoz a nagy, rend­szer­szin­tű mun­ká­hoz, amely­nek ered­mé­nye­ként „…..gyű­lö­le­tes hiva­ta­lát sze­re­tet­té tudta tenni” – ahogy kor­tá­sai jel­le­mez­ték tevékenységét.

(For­rás: Dr. Nagy Károly: A koro­na­ügyé­szek port­réi in: Feje­ze­tek az ügyész­ség 130 éves történetéből)