Főoldal » Archív » Legfőbb ügyészi jogorvoslati indítvány a Kúriához, a terrorcselekmény ügyében a Szegedi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése ellen

A ter­ror­cse­lek­mény bűn­tet­te miatt indult bün­te­tő­ügy­ben Dr. Polt Péter leg­főbb ügyész a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben jog­or­vos­la­ti indít­ványt ter­jesz­tett elő a Kúri­án a Sze­ge­di Íté­lő­táb­la azon vég­zé­sé­vel szem­ben, mellyel hatá­lyon kívül helyez­te a Sze­ge­di Tör­vény­szék koráb­bi marasz­ta­ló íté­le­tét. A Leg­főbb Ügyész­ség állás­pont­ja sze­rint az Íté­lő­táb­la tör­vény­sér­tő dön­tést hozott, ami­kor új eljá­rás lefoly­ta­tá­sá­ra köte­lez­te az első fokú bíró­sá­got, mivel az álta­la meg­je­lölt hiá­nyos­sá­gok pótol­ha­tók let­tek volna a másod­fo­kú eljárásban.

A Sze­ge­di Tör­vény­szék első fokon a szír állam­pol­gár­sá­gú vád­lot­tat bűnös­nek mond­ta ki ter­ror­cse­lek­mény és határ­zár til­tott átlé­pé­se bűn­tet­té­ben ezért őt 10 év fegy­ház­bün­te­tés­re ítél­te, és vég­le­ges hatállyal kiuta­sí­tot­ta Magyar­or­szág területéről.

Az íté­le­tet a Sze­ge­di Íté­lő­táb­la, mint másod­fo­kú bíró­ság érdem­ben nem bírál­ta felül, mert állás­pont­ja sze­rint a tör­vény­szék olyan bizo­nyí­té­kok érté­ke­lé­sé­ről nem adott szá­mot, ame­lyek lénye­ges kiha­tás­sal lehet­nek a tény­ál­lás­ra és ennek követ­kez­té­ben a bűn­cse­lek­mény jogi minő­sí­té­sé­re, a bün­te­tés kisza­bá­sá­ra. Ezért az első fokú íté­le­tet hatá­lyon kívül helyez­te és új eljá­rás lefoly­ta­tá­sá­ra uta­sí­tot­ta a törvényszéket.

A Leg­főbb Ügyész­ség állás­pont­ja sze­rint jog­sér­tő az Íté­lő­táb­la hatá­lyon kívül helye­ző dön­té­se, mert az álta­la meg­je­lölt hiá­nyos­sá­gok, mulasz­tá­sok a másod­fo­kú eljá­rás­ban orvo­sol­ha­tók let­tek volna, így az íté­le­tet érdem­ben kel­lett volna felül­bí­rál­ni. Továb­bi ellent­mon­dást mutat az is, hogy míg az Íté­lő­táb­la az első fokú íté­let­ben meg­ál­la­pí­tott tény­ál­lást hiány­ta­lan­nak nevez­te, és a jogi érve­lés indo­ko­lá­sá­val kap­cso­la­tos aggá­lyo­kat hang­sú­lyoz­ta, egy­ide­jű­leg mégis a tény­ál­lás bizo­nyí­tá­sá­val kap­cso­la­tos kisebb hiá­nyos­sá­go­kat jelöl­te meg a hatá­lyon kívül helye­zés okaként.

Mivel a meg­je­lölt indo­kok alap­ján – a hatá­lyos sza­bá­lyo­zás sze­rint – nem lett volna tör­vé­nyes lehe­tő­sé­ge az Íté­lő­táb­lá­nak arra, hogy az eljá­rás meg­is­mét­lé­sét ren­del­je el, a leg­főbb ügyész jog­or­vos­la­ti indít­ványt ter­jesz­tett elő a Kúri­án annak meg­ál­la­pí­tá­sa érde­ké­ben, hogy a bün­te­tő­el­já­rá­si sza­bá­lyok meg­sér­té­sé­vel helyez­ték hatá­lyon kívül az ítéletet.

Hason­ló indo­kok alap­ján Dr. Polt Péter leg­főbb ügyész 2015. szep­tem­be­ré­ben öt ügy­ben élt jog­or­vos­lat­tal a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben indo­ko­lat­lan másod­fo­kú hatá­lyon kívül helye­ző vég­zé­sek­kel szem­ben – köz­tük a Port­ik Tamás, Bisz­ku Béla vagy Süve­ges Péter ellen indult bün­te­tő­ügyek­ben. A Leg­főbb Ügyész indít­vá­nyá­val egye­ző­en a Kúria négy eset­ben (így az emlí­tett ügyek­ben is) meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy tör­vény­sér­tő volt a hatá­lyon kívül helye­ző másod­fo­kú döntés.

Az ezt köve­tő idő­szak­ban továb­bi négy ügy­ben élt a leg­főbb ügyész hason­ló okból jog­or­vos­la­ti indít­vánnyal. A Kúria mind a négy eset­ben meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a kifo­gá­solt másod­fo­kú hatá­lyon kívül helye­ző vég­zés tör­vény­sér­tő volt.

Jól­le­het a hatá­lyon kívül helye­zett ügyek­ben a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben beje­len­tett jog­or­vos­la­ti indít­vány nyo­mán szü­le­tett kúri­ai dön­tés– a tör­vény­sér­tés meg­ál­la­pí­tá­sán túl – nincs más hatás­sal az eljá­rás­ra, mégis e jog­in­téz­mény esz­közt biz­to­sít a leg­főbb ügyész – illet­ve indít­vá­nya nyo­mán a Kúria – szá­má­ra, hogy köz­re­mű­köd­jön az egy­sé­ges jog­gya­kor­lat kiala­kí­tá­sá­ban, hoz­zá­já­rul­jon a bün­te­tő­el­já­rá­sok idő­sze­rű­sé­gé­nek javulásához.

Ezen törek­vés ered­mé­nyét jelzi, hogy a Kúria és a Leg­főbb Ügyész­ség hat­ha­tós fel­lé­pé­sé­nek köszön­he­tő­en 2016-ban meg­tört a koráb­bi évek­ben tapasz­talt ten­den­cia, és csak­nem 20 %-kal csök­kent a másod­fo­kon hatá­lyon kívül helye­zett első­fo­kú ügy­dön­tő hatá­ro­za­tok száma (2016: 1379, 2015: 1716). Mind­ez – az első­fo­kú bíró­sá­gok dön­té­se­i­nek javu­ló meg­ala­po­zott­sá­ga mel­lett – azt is jelzi, hogy a másod­fo­kú bíró­sá­gok gyak­rab­ban éltek a felül­bí­rált hatá­ro­zat meg­vál­toz­ta­tá­sá­nak lehe­tő­sé­gé­vel, mint a koráb­bi évek­ben. Ez, az ügyész­sé­gi indít­vá­nyok­kal is támo­ga­tott ten­den­cia, alap­ve­tő­en járult hozzá a bün­te­tő­el­já­rá­sok idő­sze­rű­sé­gé­nek javulásához.