Nem a rendőri magatartás következtében hunyt el a zagyvarékasi férfi - a Központi Nyomozó Főügyészség sajtóközleménye

A Buda­pes­ti Regi­o­ná­lis Nyo­mo­zó Ügyész­ség a hiva­ta­los eljá­rás­ban elkö­ve­tett bán­tal­ma­zás bűn­tet­te miatt indult ügy­ben – mert a cse­lek­mény nem bűn­cse­lek­mény – meg­szün­tet­te a büntetőeljárást. 

Afel­je­len­té­sek sze­rint 2024. decem­ber 22-én, a rend­őrök az intéz­ke­dés­kor a fér­fit bán­tal­maz­ták, ezzel az ember­ölés bűn­tet­tét követ­ték el.

A nyo­mo­zás során beszer­zett bizo­nyí­té­kok sze­rint az intéz­ke­dés­re azért került sor, mert a rend­őrök ész­lel­ték, hogy az álta­luk ismert – több, köz­tük jelen­tős tár­gyi súlyú bűn­cse­lek­mény miatt bün­te­tő­el­já­rás hatá­lya alatt álló –, jogo­sít­vánnyal nem ren­del­ke­ző férfi autót vezet. A sofőr azért, hogy az intéz­ke­dés alól kivon­ja magát, a meg­kü­lön­böz­te­tő jel­zé­se­ket hasz­ná­ló rend­őrök elől uta­sa­it veszé­lyez­tet­ve néhol 150 km/h sebes­ség­gel mene­kül­ni kez­dett. Miu­tán meg­kö­ze­lí­tő­leg 10 perc után gép­ko­csi­já­val egy beton­ta­lap­zat­nak ütkö­zött, a férfi futva mene­kült tovább. 

Az új pszi­cho­ak­tív anyag hatá­sa alatt álló férfi több­szö­ri fel­szó­lí­tás elle­né­re aktí­van ellen­állt az intéz­ke­dés­nek, ezért – jog­sze­rű és ará­nyos erejű – testi kény­szert alkal­maz­va a föld­re vit­ték, majd az egyik rend­őr a fel­kar­ja­i­ra tér­delt, miköz­ben üle­pé­vel a csí­pö­jét lenyom­va meg­bi­lin­csel­te. Miu­tán a férfi elve­szí­tet­te az esz­mé­le­tét, a rend­őrök egy pok­ró­con sta­bil oldal­fek­vés­be helyez­ték, majd ami­kor a lég­zé­se is meg­állt, meg­kezd­ték a mell­kas komp­resszi­ót, azon­ban a kiér­ke­ző men­tő­sök által átvett újra­élesz­tés is siker­te­len volt. A férfi a hely­szí­nen éle­tét vesztette.

Az igaz­ság­ügyi orvo­si, vegyész és toxi­ko­ló­gi­ai szak­vé­le­mé­nyek alap­ján a férfi halá­la új pszi­cho­ak­tív anyag által oko­zott mér­ge­zés miatt követ­ke­zett be. A rend­őri intéz­ke­dés, vala­mint a halál bekö­vet­ke­zé­se között ok-okozati össze­füg­gés nem volt. A fel­je­len­tés­sel ellen­tét­ben a rend­őrök nem rúg­ták meg, és nyom­ták a mur­vá­ba a föl­dön fekvő férfi fejét, nem tér­del­tek rá a hátá­ra, és elekt­ro­mos sok­ko­lót sem hasz­nál­tak vele szem­ben, továb­bá orr, vala­mint áll­ka­pocs törést sem okoz­tak neki.

A bün­te­tő­el­já­rás két­sé­get kizá­ró­an álla­pí­tot­ta meg, hogy az intéz­ke­dés­nek aktí­van ellen­ál­ló fér­fi­val szem­ben alkal­ma­zott testi kény­szer bán­tal­ma­zás­nak nem minő­sül, ugyan­ak­kor önma­gá­ban az a körül­mény, hogy a kitar­tó­an mene­kü­lő, majd a rend­őri eljá­rás­nak ellen­sze­gü­lő sze­mély rosszul­lét­re hivat­ko­zik, az intéz­ke­dé­si köte­le­zett­sé­get nem teszi semmissé.