Nem gondozták, hagyták meghalni a magatehetetlen rokont - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség bün­te­té­sük jelen­tős súlyo­sí­tá­sát indít­vá­nyoz­ta azok­nak a vád­lot­tak­nak, akik elmu­lasz­tot­ták idős és beteg hoz­zá­tar­to­zó­juk gon­do­zá­sát, s ezzel az asszony halá­lát okozták.

Az íté­let sze­rint a 79 éves sér­tett 2019 őszén ágy­hoz kötött, moz­gás és önel­lá­tás­ra kép­te­len álla­pot­ba került. A vele együtt élő lánya tisz­tá­ban volt édes­any­ja álla­po­tá­val, ennek elle­né­re gon­do­zá­sát nem látta el. Az idős asszony­hoz sem orvo­si, sem gon­do­zói segít­sé­get nem hívott, nem moz­gat­ta, nem für­det­te. A ház­ban rend­kí­vü­li kosz és bűz ural­ko­dott. A sér­tet­tet rend­sze­re­sen láto­gat­ta az uno­ká­ja és annak élet­tár­sa. Bár ők ész­lel­ték a ház­ban ural­ko­dó ember­te­len higi­é­ni­ai álla­po­to­kat, és tisz­tá­ban vol­tak az idős asszony moz­gás­kép­te­len­sé­gé­vel, nem tet­tek sem­mit azon kívül, hogy fel­szó­lí­tot­ták a vád­lot­tat anyja gon­do­zá­sá­ra, illet­ve arra, hogy hív­jon orvost. A több heti ellá­tat­lan­ság miatt rend­kí­vül elha­nya­golt sér­tett­hez csak akkor hív­tak men­tőt, ami­kor esz­mé­let­len álla­pot­ba került, de az éle­tét ekkor már a szak­sze­rű orvo­si ellá­tás sem tudta megmenteni.

Az Egri Tör­vény­szék az áldo­zat lányát külö­nös kegyet­len­ség­gel, véde­ke­zés­re kép­te­len sze­mély sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te, míg uno­ká­ját és annak élet­tár­sát segít­ség­nyúj­tás elmu­lasz­tá­sá­nak bűn­tet­te miatt ítél­te el. Az ember­ölés miatt elítélt nővel szem­ben 10 év fegy­ház­bün­te­tést és 10 év köz­ügyek­től eltil­tást sza­bott ki. Az uno­kát és annak pár­ját pró­ba­idő­re fel­füg­gesz­tett bör­tön­bün­te­tés­re ítélte.

Az íté­let ellen a fegy­ház­bün­te­tés­re ítélt vád­lott és védő­je elsőd­le­ge­sen fel­men­té­sért, másod­la­go­san eny­hí­té­sért, míg az ügyész­ség mind­há­rom vád­lott ter­hé­re jelen­tős súlyo­sí­tá­sért fellebbezett.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a kisza­bott bün­te­tés mind­há­rom vád­lott ese­té­ben indo­ko­lat­la­nul enyhe. A sér­tett szen­ve­dé­sét és folya­ma­to­san romló álla­po­tát látva a vád­lot­tak­nak fel kel­lett ismer­ni­ük, hogy az ápo­lás és orvo­si segít­ség­nyúj­tás hete­ken át tör­té­nő elha­nya­go­lá­sa a sér­tett halá­lá­hoz vezet­het. Mulasz­tá­suk szán­dé­kos volt, annak követ­kez­mé­nye­it előre lát­hat­ták, ennek elle­né­re a tőlük elvár­ha­tó segít­ség­nyúj­tást elmu­lasz­tot­ták. A vád­lot­tak bün­te­té­se az elkö­ve­tett cse­lek­mé­nyük súlyá­val nem áll arány­ban, ezért a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség tett­ará­nyos, lénye­ge­sen súlyo­sabb bün­te­tés kisza­bá­sát indítványozta.