Tévképzetei miatt édesanyja ellen fordult a férfi - a Veszprém Vármegyei Főügyészség sajtóközleménye

Ember­ölés bűn­tet­té­nek kísér­le­te miatt emelt vádat, és kény­szer­gyógy­ke­ze­lés elren­de­lé­sé­re tett indít­ványt a Veszp­rém Vár­me­gyei Főügyész­ség azzal a fér­fi­val szem­ben, aki 2024 tava­szán édes­any­ja éle­té­re tört az egyik Veszp­rém vár­me­gyei faluban. 

A vád­irat sze­rint a gyer­mek­ko­rá­tól pszi­chés prob­lé­mák­kal küzdő férfi csa­lá­di konf­lik­tu­sai édes­ap­ja halá­lát köve­tő­en fel­erő­söd­tek, az édes­any­já­val foly­ta­tott vesze­ke­dé­sei pedig rend­sze­res­sé vál­tak, miu­tán az asszony segít­sé­get várt fiá­tól az ott­ho­ni gaz­da­ság­ban, a vád­lott pedig any­ját okol­ta a halál­eset miatt.

Az évek során szá­mos alka­lom­mal szük­sé­ges­sé vált a pszi­chi­át­ri­ai keze­lé­se, amely több­ször abból adó­dott, hogy a gyógy­sze­re­it önké­nye­sen elhagyta.

A férfi 2024. már­ci­us végén újfent fel­ha­gyott a gyógy­sze­re­i­nek sze­dé­sé­vel, miu­tán azok elfogy­tak, a pót­lá­suk­ról pedig nem gon­dos­ko­dott. A gyógy­szer­el­ha­gyás követ­kez­té­ben a tév­esz­més tüne­tei ápri­lis köze­pé­re fel­erő­söd­tek, és a reg­ge­li ébre­dést köve­tő­en olyan ijesz­tő vízi­ót látott, amely­ben az édes­any­ja is megjelent.

A férfi a kony­há­ba kiér­ve az asz­tal­ról fel­vett egy 19 cen­ti­mé­ter pen­ge­hosszú­sá­gú kést, és azzal a kony­ha­asz­tal­nál ülő sér­tett­re támadt, az asszonyt meg­ölés­sel fenye­get­te. Édes­any­ja rövid időre el tudta terel­ni fiá­nak figyel­mét, aki ekkor ki is ment a kony­há­ból, a sér­tett pedig véde­ke­zé­sül egy sod­ró­fát vett magá­hoz. A vád­lott azon­ban tíz perc múlva vissza­tért, és meg­lát­va a sod­ró­fát anyja kezé­ben, ismé­tel­ten rátá­madt. Ami­kor az asszony a bán­tal­ma­zás során a föld­re került, a vád­lott ott­hagy­ta és kiment az udvar­ra. A sér­tett ekkor szin­tén kiment a ház­ból, hogy az udva­ron búj­jon el, azon­ban fia ész­re­vet­te és foly­tat­ta a bán­tal­ma­zá­sát. Az asszony a kerí­té­sük mel­lett dol­go­zó nők­től kért segít­sé­get, akik látva a vád­lott visel­ke­dé­sét, bemen­ni nem mer­tek, azon­ban egyi­kük érte­sí­tet­te a rend­őr­sé­get és a men­tő­ket. A bán­tal­ma­zás­nak pedig az vetett véget, hogy a vád­lott a segély­hí­vá­so­kat észlelte.

A sér­tett a bán­tal­ma­zás követ­kez­té­ben élet­ve­szé­lyes sérü­lé­se­ket szen­ve­dett, melyek arra figye­lem­mel, hogy a vád­lott sod­ró­fá­val, majd az udva­ron faha­sáb­bal is ütöt­te any­ját, az éle­té­nek kiol­tá­sá­hoz is vezet­het­tek volna.

A vád­lott a beteg­sé­ge miatt nem volt képes arra, hogy cse­lek­mé­nye tár­sa­da­lom­ra veszé­lyes követ­kez­mé­nye­it fel­is­mer­je és e fel­is­me­rés­nek meg­fe­le­lő­en cse­le­ked­jen, így a beszá­mí­tá­si képes­sé­gé­nek kizárt volta miatt a főügyész­ség a vád­ira­tá­ban a fel­men­té­sét indít­vá­nyoz­ta. Miu­tán pedig beteg­sé­ge miatt tar­ta­ni lehet attól, hogy hason­ló cse­lek­ményt követ el, arra is indít­ványt tett, hogy a Veszp­ré­mi Tör­vény­szék egy­ide­jű­leg a kény­szer­gyógy­ke­ze­lé­sé­ről rendelkezzen.