Több mint 180 millió forintos csalás egy biztosító társaság sérelmére - vádemelé

A Buda­pes­ti II. és III. Kerü­le­ti Ügyész­ség az ügy­ben külö­nö­sen nagy kárt okozó csa­lás bűn­tet­te miatt nyúj­tott be vád­ira­tot az ille­té­kes bíróságra.

A vád­lott 2009 nya­rá­tól volt az ügy­ve­ze­tő­je a vád­irat­ban sze­rep­lő cég­nek, ami a cég­nyil­ván­tar­tá­si ada­tok sze­rint biz­to­sí­tás­köz­ve­tí­tői tevé­keny­ség­gel foglalkozott.

A férfi 2009 októ­be­ré­ben kötött meg­bí­zá­si szer­ző­dést a sér­tett biz­to­sí­tó tár­sa­ság­gal, biz­to­sí­tás­köz­ve­tí­tői tevé­keny­ség­re. A meg­bí­zás a sér­tett biz­to­sí­tó tár­sa­ság egy euro alapú élet­biz­to­sí­tá­si ter­mé­ké­nek köz­ve­tí­té­sé­re vonatkozott.

A sike­res köz­ve­tí­tés fejé­ben a köz­ve­tí­tőt juta­lék illet­te meg, mely­nek össze­ge a biz­to­sí­tá­si díj­hoz igazodott.

A vád­lott elha­tá­roz­ta, hogy a sér­tett biz­to­sí­tó tár­sa­sá­got meg­té­veszt­ve, jelen­tős össze­gű biz­to­sí­tás­köz­ve­tí­tői juta­lé­kot sze­rez meg jogo­su­lat­la­nul. Ennek érde­ké­ben a sér­tett biz­to­sí­tó tár­sa­ság­nak hami­san azt állí­tot­ta, hogy olyan szer­ző­dé­ses konst­ruk­ció kere­té­ben köz­ve­tí­ti ki az élet­biz­to­sí­tá­si ter­mé­ket, amely­ben a vád­lott cégé­nek - illet­ve az azzal meg­bí­zá­si viszony­ban álló más cégek - mun­ka­vál­la­lói lesz­nek a biz­to­sí­tot­tak, és akik­nek a saját juta­lé­ka ter­hé­re ked­vez­mé­nye­ket is biz­to­sít, így pél­dá­ul átvál­lal­ja a biz­to­sí­tás első éves díját.

A biz­to­sí­tot­tak - akik közül azon­ban egy sem felelt meg a fenti fel­té­tel­nek - a szer­ző­dés­kö­tést meg­elő­ző­en azt a valót­lan tájé­koz­ta­tást kap­ták, hogy egy ked­vez­mény kere­té­ben a szer­ző­dés­kö­tést köve­tő két éven át a vád­lott köz­ve­tí­tő cége fize­ti helyet­tük a biz­to­sí­tás díját. A biz­to­sí­tá­si szer­ző­dés­hez szük­sé­ges ira­tok kitöl­té­se több­nyi­re úgy tör­tént, hogy a biz­to­sí­tot­tak jóhi­sze­mű­en, átol­va­sás nél­kül alá­ír­ták a még kitöl­tet­len doku­men­tu­mo­kat. A vád­lott az első idő­szak­ra ese­dé­kes díjat - ami a juta­lék kifi­ze­té­sé­nek fel­té­te­le volt - befi­zet­te, ezt köve­tő­en azon­ban díj­fi­ze­tés egy eset­ben sem történt.

A vád­lott a vád sze­rint 2009 októ­be­re és 2010 augusz­tu­sa között össze­sen 156 sze­méllyel kötött élet­biz­to­sí­tást, melyek után össze­sen több mint 180 mil­lió forint juta­lé­kot vett fel jogo­su­lat­la­nul. A kár­összeg­ből - az első idő­szak­ra ese­dé­kes biz­to­sí­tá­si díj meg­fi­ze­té­sé­vel - mint­egy 90 mil­lió forint megtérült.

A csa­lás vád tár­gyá­vá tett súlyo­sab­ban minő­sü­lő ese­tét a tör­vény öt évtől tíz évig ter­je­dő sza­bad­ság­vesz­tés­sel ren­de­li büntetni.