Főoldal » Az ügyészségről » Ügyészség 150 » A Bírák és Ügyészek Telepe a Kis-Svábhegyen

Ki gon­dol­ná a kora­be­li fotó­kat vagy mai fel­vé­te­le­ket látva, hogy a Kis-Svábhegyen az 1900-es évek ele­jén még sző­lős ker­tek, kuko­ri­ca­föl­dek, erdők, bozó­to­sok vol­tak, és nyoma sem volt a váro­si inf­ra­struk­tú­rá­nak?

Bár­czy Ist­ván pol­gár­mes­ter­sé­ge ide­jén kez­dő­dött az a város­épí­té­sze­ti prog­ram, amely­nek ered­mé­nye­ként lét­re­jött az alsó-középosztály, és a mun­ká­sok lak­ha­tá­si prob­lé­má­it eny­hí­tő Wekerle-telep, és a közép­osz­tály­nak szánt, a Kis-Svábhegy déli lej­tő­jén emelt vil­la­park, a Bírák és Ügyé­szek Tele­pe.

Utób­bi épí­té­sét Gre­csák Károly, az Orszá­gos Bírói és Ügyé­szi Egye­sü­let elnö­ke is szor­gal­maz­ta, aki fel­ada­tá­nak tekin­tet­te, hogy rend­re kiáll­jon a java­dal­ma­zá­si prob­lé­mák meg­ol­dá­sa, és a lak­ha­tá­si gon­dok eny­hí­té­se érde­ké­ben.

Elő­ször, a fővá­ros és ban­kok támo­ga­tá­sá­val föld­te­rü­le­tet szer­zett az egye­sü­let, mint­egy 10 ezer négy­szög­ölt, a mai Ráth György – Tóth Lőrinc – Isten­he­gyi és Határ­őr utcák között. Az épít­ke­zést a Fővá­ro­si Köz­mun­kák Taná­csa is segí­tet­te, két rész­re osz­tot­ta a terü­le­tet, egy alsó és felső telep­re. Előb­bin 15 nagyobb, utób­bin 31 kisebb tel­ket jelölt ki, ami meg­ha­tá­roz­ta azt is, hogy milyen épü­le­te­ket emel­het­tek az egy­ko­ri erdős, bozó­tos domb­ol­dal­ra. A terep­ren­de­zés után, a köz­ben­ső utcák olyan neves jogá­szok és bírák neve­it kap­ták, mint pél­dá­ul Karap Ferenc, Cse­me­gi Károly, Tóth Lőrinc, Szé­kács Ferenc, vagy Daru­váry Ala­jos. A mai utca­ne­vek, mint a Bíró vagy Ügyész utca őrzi a telep első lakó­i­nak emlé­két.

Az épít­ke­zés 1911-1913. között zaj­lott. A ter­ve­ző, Árkay Ala­dár eklek­ti­kus stí­lu­sú vil­la­épü­le­te­ket álmo­dott: az angol csa­lá­di házak min­tá­ját vegyí­tet­te a sze­cesszió, az erdé­lyi népi, és a finn épí­té­szet jegye­i­vel, de néhol egzo­ti­kus orszá­gok épí­té­sze­ti motí­vu­mai is fel­tűn­tek a hom­lok­za­to­kon.

A tele­pen, a Ráth György u. 20. szám alatt 1912-ben, szin­tén Gre­csák Károly kez­de­mé­nye­zé­sé­re, inter­ná­tust ala­pí­tot­tak a vidé­ki bírák és ügyé­szek fővá­ros­ban tanu­ló fia­i­nak elszál­lá­so­lá­sá­ra. A kol­lé­gi­um épü­le­te az első világ­há­bo­rú után az Erdély­ből mene­kült bírák, ügyé­szek és csa­lád­ja­ik elhe­lye­zé­sé­re szol­gált, a máso­dik világ­há­bo­rú alatt pedig len­gyel bírák és ügyé­szek cso­port­ja kapott itt átme­ne­ti szál­lást.

A tele­pet épít­te­tő és oda első­ként beköl­tö­ző tulaj­do­no­sok döntő több­sé­ge a máso­dik világ­há­bo­rú­ig élt a Kis-Svábhegyen. Az épü­let­együt­tes jómó­dú, azo­nos fog­lal­ko­zá­sú és tár­sa­dal­mi hely­ze­tű csa­lá­dok részé­re készült, akik a kor­szak neves bírái, ügyé­szei vol­tak, és közü­lük sokan, hiva­ta­li mun­ká­juk mel­lett komoly tudo­má­nyos tevé­keny­sé­get is foly­tat­tak. Művelt­sé­gük, élet­stí­lu­suk, csa­lá­di és közös­sé­gi kap­cso­lat­rend­sze­rük okán, viszony­lag zárt tár­sa­dal­mi cso­por­tot alkot­tak,

A telep ere­de­ti for­má­já­ban a II. világ­há­bo­rú­ig maradt fenn. Az inter­ná­tus és a mel­let­te álló bér­ház a hábo­rú­ban meg­sem­mi­sült. A vil­la­te­lep, mint egy­sé­ges lakó - és épí­té­sze­ti egy­ség is meg­szűnt 1945 után. A máso­dik világ­há­bo­rú pusz­tí­tá­sa, az ötve­nes évek poli­ti­ká­ja, a kite­le­pí­té­sek, és a laká­sok álla­mo­sí­tá­sa is nagy­ará­nyú lakos­ság­cse­rét ered­mé­nye­zett. Az ere­de­ti­leg egy-egy csa­lád­nak ter­ve­zett vil­lá­kat álla­mo­sí­tot­ták, azo­kat nagy­ság­tól füg­gő­en három, öt lakás­ra osz­tot­ták.

A háza­kat – rész­ben a külső átala­kí­tá­sok, hoz­zá­épí­té­sek, tol­da­lé­kok követ­kez­té­ben – alig lehet beazo­no­sí­ta­ni. Csak néhány vad­sző­lő­vel benőtt, fel­újí­tás nél­kü­li házon tűnik elő az indák alatt meg­bú­vó régi díszí­tés. Ha vala­ki mégis kíván­csi az egy­ko­ri bírói, ügyé­szi telep han­gu­la­tá­ra, akkor a Ráth György utca néhány igé­nye­sen fel­újí­tott vil­lá­ját ajánl­juk figyel­mé­be.

(For­rás: az Ügyé­szek Orszá­gos Egye­sü­le­te hon­lap­já­nak tör­té­ne­ti össze­fog­la­ló­ja, vala­mint A Bíró és Ügyész utca titka a Kis-Svábhegyen című, Kozma-pályázatra írt pálya­mun­ka rész­le­tei)