A királyi ügyészség megalakulása után a járásbíróságok előtt nem ügyészek vagy alügyészek, hanem ügyészségi megbízottak képviselték a közvádat. A Bűnvádi perrendtartás kódexének átültetése a gyakorlatba 1900-ban kezdődött, ekkor rendelte ki az első ügyészségi megbízottakat is az igazságügyi miniszter.
Az ügyvédek, szolgabírák, bírósági aljegyzők és jogvégzettek közül kikerülő ügyészségi megbízottaknak ismerniük kellett az állam nyelvét, és azokat a nyelveket is, amelyek leginkább használatosak voltak az adott bírósághoz tartozó területen.
Bár nem az ügyészség szervezetrendszerébe tartoztak, az ügyészség vezetői által utasíthatók voltak, esküt tettek és kötelesek voltak azon a helyen lakni, amely járáshoz kirendelték őket. A járásbíróságnál egy szobát, de ha az nem volt, akkor legalább egy zárható íróasztalt kellett biztosítani az ügyészségi megbízottaknak. Javadalmazásukat is pontosan rögzítették, Budapesten – működésük első évében, 1900-ban – 600, vidéken 400 korona volt az illetményük.
Érdekesség, hogy az ügyészségen ma is vannak ügyészségi megbízottak, akik a Legfőbb Ügyész által kinevezett tisztviselők és az ügyészek munkáját segítik.
Forrás: Dr. Ibolya Tibor és dr. Nánási László kutatásaiból. Az okirat dr. Ibolya Tibor gyűjteményéből.