Vádemelés az ismerősét hamisan vádoló férfi ellen

A Mis­kol­ci Járá­si és Nyo­mo­zó Ügyész­ség vádat emelt egy 23 éves ede­lé­nyi férfi ellen, aki rend­őr­sé­gi kihall­ga­tá­sa során hami­san vádolt egy másik fér­fit bűn­cse­lek­mény elkövetésével.

A vád­lot­tat az Ede­lé­nyi Rend­őr­ka­pi­tány­sá­gon lopás vét­sé­ge miatt 2018. már­ci­us 18. nap­ján gya­nú­sí­tott­ként hall­gat­ták ki, mert egy ede­lé­nyi lakó­ház udva­rán lévő kazán­há­zat fel­tört, és onnan eltu­laj­do­ní­tot­ta a 22.500 forint érté­kű moto­ros fűrészt. A vád­lott val­lo­má­sá­ban valót­la­nul azt állí­tot­ta, hogy a bűn­cse­lek­ményt az isme­rő­sé­vel, egy 39 éves ede­lé­nyi fér­fi­val együtt követ­te el.

A vád­lott nyi­lat­ko­za­ta alap­ján a meg­vá­dolt fér­fit a rend­őr­ség gya­nú­sí­tott­ként hall­gat­ta ki, aki azon­ban követ­ke­ze­te­sen tagad­ta a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sét. A nyo­mo­zó ható­ság a val­lo­má­sok­ban mutat­ko­zó ellent­mon­dá­sok fel­ol­dá­sa cél­já­ból a gya­nú­sí­tot­tak között szem­be­sí­tést haj­tott végre, mely­nek során a vád­lott fel­tár­ta, hogy az isme­rő­sé­vel kap­cso­lat­ban nem mon­dott iga­zat, való­já­ban egye­dül követ­te el a bűn­cse­lek­ményt. A hamis vádat a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­se ide­jén fenn­ál­ló súlyos fokú ittas­sá­gá­ból adódó emlé­ke­zet­ki­esé­sé­vel indo­kol­ta. A ren­del­ke­zés­re álló bizo­nyí­té­kok alap­ján a rend­őr­ség a hami­san meg­vá­dolt fér­fi­val szem­ben az eljá­rást bűn­cse­lek­mény hiá­nyá­ban megszüntette.

Az ügyész­ség a bün­te­tett elő­éle­tű fér­fit bün­te­tő­el­já­rást ered­mé­nye­ző hamis vád bűn­tet­té­vel vádol­ja és vele szem­ben vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés kisza­bá­sá­ra tett indítványt.

A vád­lott a nyo­mo­zás során meg­ta­gad­ta a val­lo­más­té­telt, azon­ban az új bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vény ren­del­ke­zé­sei alap­ján, a bíró­ság által kitű­zött elő­ké­szí­tő ülé­sen lehe­tő­sé­ge lesz arra, hogy beis­me­rő val­lo­mást tegyen, és ezál­tal lemond­jon a tár­gya­lás­hoz való jogá­ról. Amennyi­ben a bíró­ság – figye­lem­mel az egyéb tör­vé­nyi fel­té­te­lek­re – a vád­lot­ti nyi­lat­ko­za­tot elfo­gad­ja, akkor csu­pán a bün­te­tés­ki­sza­bá­si körül­mé­nye­ket vizs­gál­ja, és a továb­bi bizo­nyí­tást mel­lőz­ve, az elő­ké­szí­tő ülé­sen íté­le­tet hoz. Az eljá­rá­si tör­vény­nek az emlí­tett ren­del­ke­zé­se lehe­tő­sé­get biz­to­sít a bün­te­tő­el­já­rás egy­sze­rű­sí­té­sé­re és gyor­sí­tá­sá­ra, illet­ve a vád­lott szá­má­ra is ked­ve­ző, mert a bíró­ság – az ügyész­nek a bün­te­tés nemé­re és mér­té­ké­re vonat­ko­zó indít­vá­nyá­ra is figye­lem­mel – eny­hébb bün­te­tést szab­hat ki vele szemben.