Saját egyházközségét is megkárosította egy volt lelkész - a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Sze­ge­di Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség a bün­te­té­sek súlyo­sí­tá­sát indít­vá­nyoz­ta egy Békés megyei város refor­má­tus egy­ház­köz­sé­gé­nek egy­ko­ri lel­ki­pász­to­rá­val és öt tár­sá­val szemben. 

Az íté­let sze­rint egy béké­si tele­pü­lés refor­má­tus egy­ház­köz­sé­gé­nek lel­ki­pász­to­rá­nak kezé­ben össz­pon­to­sult az egy­ház­köz­ség­hez tar­to­zó intéz­mé­nyek, így a sze­re­tet­ott­hon pénz­ügyei is. Ebben az idő­szak­ban a vád­lott az egy­ház­köz­ség kép­vi­se­le­té­ben  szer­ző­dé­se­ket kötött az egyik társa vál­lal­ko­zá­sa­i­val külön­bö­ző fel­ada­tok ellá­tá­sá­ra, ám a tény­le­ges mun­kát tel­je­sen vagy rész­ben az egy­ház­köz­ség mun­ka­tár­sai végez­ték el. Az elkö­ve­tő valót­lan tar­tal­mú tel­je­sí­té­si iga­zo­lá­so­kat állí­tott ki, ame­lyek alap­ján a társa fik­tív szám­lá­kat nyúj­tott be az egy­ház­köz­ség­nek, ami­ket a gaz­da­sá­gi veze­tő könyvelt.

A lel­ki­pász­tor – az intéz­mény­ve­ze­tő köz­re­mű­kö­dé­sé­vel – tár­sa­dal­mi dol­go­zó­ként fog­lal­koz­ta­tott több olyan sze­mélyt, akik tény­le­ge­sen nem dol­goz­tak a sze­re­tet­ott­hon­ban, ettől füg­get­le­nül a fize­té­sü­ket fel­vet­ték. A lel­ki­pász­tor pres­bi­té­ri­u­mi fel­ha­tal­ma­zás nél­kül az egy­ház­köz­ség kép­vi­se­le­té­ben egy autót is vásá­rolt, azt magán­cél­ra hasz­nál­ta, a tan­ko­lá­so­kat, illet­ve több magán­cé­lú, étter­mi étke­zést is az egy­ház­köz­ség bank­kár­tyá­já­ról egyen­lí­tett ki. Az egy­ház­köz­ség tulaj­do­ná­ban lévő lakás­ból köl­tö­zé­se­kor szá­mos ingó­sá­got is magá­val vitt anél­kül, hogy azok­kal elszá­molt volna. Az egy­ház­köz­ség több köz­pon­ti költ­ség­ve­té­si finan­szí­ro­zá­sú pályá­za­tot is nyert, de a támo­ga­tá­si össze­ge­ket rész­ben a cél­tól elté­rő­en hasz­nál­ták fel.

A lel­ki­pász­tor a tár­sai köz­re­mű­kö­dé­sé­vel az egy­ház­köz­ség­nek és a köz­pon­ti költ­ség­ve­tés­nek is 68 mil­lió forint mil­lió forint vagyo­ni hát­rányt okozott. 

A bíró­ság hűt­len keze­lés, sik­kasz­tás, költ­ség­ve­té­si csa­lás és hamis magán­ok­irat fel­hasz­ná­lá­sa miatt a lel­ki­pász­tort 5 év sza­bad­ság­vesz­tés­re, négy tár­sát rövi­debb tar­ta­mú fel­füg­gesz­tett sza­bad­ság­vesz­tés­re, míg hato­dik tár­su­kat pénz­bün­te­tés­re ítél­te. Az első­fo­kú íté­let ellen az ügyész vala­mennyi vád­lott ter­hé­re súlyo­sí­tás érde­ké­ben fel­leb­be­zett, a vád­lot­tak illet­ve védő­ik szin­tén fellebbeztek.

A Sze­ge­di Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint az első­fo­kú bíró­ság íté­le­te meg­ala­po­zott, ugyan­ak­kor egyet­ér­tett az ügyé­szi fel­leb­be­zés­sel abban, hogy a vád­lot­tak­kal szem­ben kisza­bott bün­te­té­sek eny­hék, ezért azok súlyo­sí­tá­sa indokolt.

Másod­fo­kon az ügy­ben a Sze­ge­di Íté­lő­táb­la dönt.