Súlyosításért fellebbezett az ügyészség a hűtlen kezelés miatt elítélt ügyvezetővel szemben

A Sze­ge­di Járá­si és Nyo­mo­zó Ügyész­ség fel­leb­be­zést jelen­tett be azzal a vád­lot­tal szem­ben, aki­nek bűnös­sé­gét jelen­tős vagyo­ni hát­rányt okozó hűt­len keze­lés bűn­tet­te miatt a Sze­ge­di Járás­bí­ró­ság meg­ál­la­pí­tot­ta, ugyan­ak­kor az ügyész­ség állás­pont­ja sze­rint túl enyhe bün­te­tést sza­bott ki.

A vád sze­rint a 2011 ápri­li­sa és 2014 decem­be­re között Sze­ge­den, önkor­mány­za­ti tulaj­don­ban álló tár­sa­ság ügy­ve­ze­tő­je­ként dol­go­zó vád­lott 2014 októ­be­ré­ben meg­szün­tet­te közös meg­egye­zés­sel a gaz­da­sá­gi veze­tő­ként dol­go­zó másik vád­lott mun­ka­vi­szo­nyát. Szá­má­ra vég­ki­elé­gí­tést fize­tett, majd más­nap hatá­ro­zott időre újra mun­ka­szer­ző­dést kötött vele. Közös meg­egye­zés ese­tén vég­ki­elé­gí­tés nem lett volna fizet­he­tő, vala­mint tény­le­ge­sen meg sem szűnt a mun­ka­vi­szony, ennek elle­né­re a kifi­ze­tett jut­ta­tá­so­kat nem fizet­ték vissza.

A vád­lott hason­ló­kép­pen közös meg­egye­zés­sel szün­tet­te meg továb­bi két mun­ka­vál­la­ló mun­ka­vi­szo­nyát 2013 novem­be­ré­ben és 2014 októ­be­ré­ben, és részük­re, a jog­sza­bá­lyi ren­del­ke­zé­sek­kel ellen­té­te­sen, vég­ki­elé­gí­tést és távol­lé­ti díjat fize­tett. Az egyik mun­ka­vál­la­ló ese­té­ben ver­seny­ti­lal­mi meg­ál­la­po­dás ellen­ér­té­ke­ként is fize­tett díja­zást, annak elle­né­re, hogy ilyen meg­ál­la­po­dás meg­kö­té­sé­hez a köz­gyű­lés jóvá­ha­gyá­sa lett volna szük­sé­ges. A vád­lott össze­sen mint­egy 6.200.000 forint vagyo­ni hát­rányt oko­zott ezen a maga­tar­tá­sa­i­val a társaságnak.

A bíró­ság a vád­lot­tat - a vád­dal egye­ző­en - jelen­tős vagyo­ni hát­rányt okozó hűt­len keze­lés bűn­tet­te miatt bűnös­nek mond­ta ki, ezért 6 hónap bör­tön­bün­te­tés­re ítél­te, amely­nek vég­re­haj­tá­sát 1 év pró­ba­idő­re fel­füg­gesz­tet­te. A vád­lot­tat elő­ze­tes men­te­sí­tés­ben részesítette.

A Sze­ge­di Járá­si és Nyo­mo­zó Ügyész­ség a vád­lott ter­hé­re, hosszabb tar­ta­mú sza­bad­ság­vesz­tés és pró­ba­idő érde­ké­ben, fel­leb­be­zést jelen­tett be. A fel­leb­be­zés indo­ka, hogy a vád­lott ter­hé­re rótt bűn­cse­lek­mény egy évtől öt évig ter­je­dő sza­bad­ság­vesz­tés­sel bün­te­ten­dő, jelen­tős tár­gyi súlyú bűn­cse­lek­mény. Az ügyé­szi állás­pont sze­rint a tör­vé­nyi mini­mum­hoz köze­li sza­bad­ság­vesz­tés és a tör­vé­nyi mini­mum­ban meg­ha­tá­ro­zott pró­ba­idő túl­zot­tan enyhe, hiszen a vád­lott a mun­ka­kö­ré­vel vissza­él­ve követ­te el a bűn­cse­lek­ményt, önkor­mány­za­ti tulaj­do­nú cég kap­csán, így a vagyo­ni hát­rány köz­vet­ve a helyi közös­sé­get is érte. Az ügyész­ség az elő­ze­tes men­te­sí­tést is indo­ko­lat­lan tart­ja, és annak mel­lő­zé­sé­re tett indítványt.

Az ügyész­ség a másik vád­lott kap­csán az íté­le­tet tudo­má­sul vette.