A törvényszék aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházra ítélte a vádlottat, aki a vele egy házban élő család két tagjának – a 33 éves apa és másfél éves kisleánya – szándékos tűzhalálát okozta.

A bűnesetet megelőző években a vádlott gyakran segédkezett az anyjuk halála miatt félárva három gyermek gondozásában és felügyeletében, akik ragaszkodtak hozzá, az apával azonban ittasan gyakran keveredett szóváltásba. Előfordult, hogy a felnőttkorú sértett – családja nyugalmát féltve – elzavarta őt a háztól, amit a vádlott nagyon sérelmezett. Indulatában már korábban is fenyegetőzött az épület felgyújtásával, és 2017. júniusában egy műanyag lapátot lángra is lobbantott a család lakrészénél.

Alig egy hónappal később pedig valóban rájuk gyújtotta a házat. Azon az éjszakán a vádlott részegen zajongott, s amikor az apa fékezte volna, dulakodás alakult ki közöttük. A konfliktus megint azzal végződött, hogy elzavarták a háztól. A vádlott ekkor ismét gyújtogatással fenyegetőzött, majd bosszúvágyból, ittas indulatában a már alvó család szobájának közelében lévő saját lakrészében meggyújtott egy pólót, a szőnyegre dobta, és amikor az is lángra kapott, elhagyta az épületet.

A család tagjai pár perc elteltével, álmukból felriadva észlelték a tüzet. A nagyobbik leány kiszaladt, öccsét az apa vitte ki, majd visszament a házba, hogy kisebbik leányát mentse. Eközben a benti gázpalack felrobbant, az apa és kislánya pedig a menekülés során elszenvedett légúti égési shock miatt életét vesztette.

A büntető törvény és az ítélkezési gyakorlat szerint az alvó ember sérelmére végrehajtott bűncselekmény „védekezésre képtelen személy” sérelmére elkövetettként minősül.

A törvényszék a kirívóan súlyos emberölés bűntette miatt kiszabott életfogytig tartó fegyházbüntetésből a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben határozta meg, amely a törvényi minimum. A vádlott társadalomra veszélyességének értékelése körében nagy jelentőséget tulajdonított a családot támogató korábbi magatartásának.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta, mivel a vádhatósággal azonos álláspontja szerint a vádlott azért, hogy megaláztatása miatt elégtételt vegyen, az apa és a gyermekek célzatos elpusztítására törekedett, eltérően a törvényszék álláspontjától, miszerint a vádlott nem kívánta, de belenyugodott abba, hogy az egész család életét veszítheti azon az éjszakán.

Az elkövető aljas indokból, orvul támadott az alvó apára és gyermekeire, szándéka szerint a menekülés esélyétől is meg akarta fosztani őket.

A fellebbviteli főügyészség a fentiekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az öt minősítő körülmény folytán is súlyosabban büntetendő emberölés büntette miatt a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetőségét – amely 40 évig terjedhet –  a 25 évnél lényegesen későbbi időpontban állapítsa meg. A vádlott és védője felmentésért fellebbezett. A másodfokú eljárásban a Debreceni Ítélőtábla határoz.

Hozzászólások lezárva.