Az ügyészség tanúként hallgatta ki dr. Magyar Pétert - a Központi Nyomozó Főügyészség sajtóközleménye

A Fővá­ro­si Nyo­mo­zó Ügyész­ség kor­rup­ci­ós bűn­cse­lek­mény fel­je­len­té­se elmu­lasz­tá­sá­nak bűn­tet­te miatt indult nyo­mo­zá­sá­ban ma tanú­ként hall­gat­ta ki dr. Magyar Pétert. A hite­les tájé­koz­ta­tás érde­ké­ben az ügyész­ség szük­sé­ges­nek tart­ja a köz­ér­dek­lő­dés­re szá­mot tartó ügy­ben tény­sze­rű tájé­koz­ta­tás kiadását.

1./

Dr. Magyar Péter koráb­ban a médi­á­ban jelez­te, hogy hiva­ta­li vesz­te­ge­tés­ről és annak fel­je­len­té­se elmu­lasz­tá­sá­ról van tudo­má­sa. E tárgy­ban több magán­sze­mély tett fel­je­len­tést, amely­nek nyo­mán a Köz­pon­ti Nyo­mo­zó Főügyész­ség szer­ve­ze­ti egy­sé­ge, a Fővá­ro­si Nyo­mo­zó Ügyész­ség nyo­mo­zást ren­delt el, ahogy erről saj­tó­köz­le­ményt is kiadott. Ezen eljá­rás kere­té­ben az ügyész­ség a tény­ál­lás tisz­tá­zá­sa érde­ké­ben dr. Magyar Pétert tanú­ként idéz­te, az idé­zés­re dr. Magyar Péter ma meg­je­lent a nyo­mo­zó ügyész­sé­gen és tanú­ként val­lo­mást tett.

2./

Val­lo­má­sá­ban dr. Magyar Péter az úgy­ne­ve­zett Völner-Schadl ügy­ről közölt állí­tá­so­kat, ame­lye­ket bizo­nyí­té­kok­kal nem tudott alá­tá­masz­ta­ni. Mivel dr. Magyar Péter azt állí­tot­ta, hogy nem tudta, milyen ügy­ben idéz­ték, de ren­del­ke­zik bizo­nyí­té­kok­kal, erre tekin­tet­tel az ügyész­ség egy későb­bi idő­pont­ra újra meg­idéz­te őt tanú­ként azzal, hogy ezen bizo­nyí­té­ko­kat hozza magá­val. Ezek bir­to­ká­ban lehet majd érté­kel­ni a dr. Magyar Péter által elmondottakat.

3./

Magyar­or­szág Ügyész­sé­ge kép­te­len állí­tás­nak tart­ja, hogy a meg­ne­ve­zett ügy­ben bizo­nyí­té­kot tar­tott vissza, vagy bárki az ügyész­sé­gen lévő bizo­nyí­té­kot sem­mi­sí­tett volna meg. Az eljá­rás­ban min­den olyan sze­mély vád­lott­ként sze­re­pel, aki­vel szem­ben vád­eme­lés­re alkal­mas módon bizo­nyí­ta­ni lehe­tett bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sét. Az ügyész­ség az ira­tok keze­lé­se során min­den tekin­tet­ben a tör­vé­nyek­nek – így első­sor­ban a Be. 246. §-ában írtak­nak – meg­fe­le­lő­en járt el.

4./

Az ügyész­ség dr. Magyar Péter azon – a val­lo­má­sá­ban álta­la is hipo­te­ti­kus­nak neve­zett – állí­tá­sát ugyan­csak vissza­uta­sít­ja, amely sze­rint bár­me­lyik ügyész figyel­mez­te­te­tett volna bár­kit az eljá­rás­ról. A nyo­mo­zás elren­de­lé­sét meg­elő­ző elő­ké­szí­tő eljá­rást nem az ügyész­ség, hanem más ható­ság végez­te. Olyan álla­mi szer­vet vagy sze­mélyt pedig, aki maga vagy a fel­ügye­le­te alá tar­to­zó szer­ve­ze­ten keresz­tül az elő­ké­szí­tő eljá­rás lefoly­ta­tá­sá­ban részt vett, értel­met­len lett volna figyel­mez­tet­ni az eljá­rás tényé­ről, ez az állí­tás logi­ka­i­lag sem állja meg a helyét.

Az elő­ké­szí­tő eljá­rás ada­tai alap­ján a Fővá­ro­si Nyo­mo­zó Ügyész­ség fel­je­len­tést tett, a Köz­pon­ti Nyo­mo­zó Főügyész­ség nyo­mo­zást ren­delt el, gya­nú­sí­tot­ti kihall­ga­tá­so­kat foga­na­to­sí­tott, a leg­főbb ügyész kez­de­mé­nyez­te az ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő men­tel­mi jogá­nak fel­füg­gesz­té­sét, és a Köz­pon­ti Nyo­mo­zó Főügyész­ség vádat emelt.