Letartóztatásban marad a brit kábítószer-csempész - a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Sze­ge­di Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség indít­vá­nyá­nak meg­fe­le­lő­en hely­ben­hagy­ta a Sze­ge­di Íté­lő­táb­la a Sze­ge­di Tör­vény­szék letar­tóz­ta­tást fenn­tar­tó hatá­ro­za­tát annak a brit állam­pol­gár­sá­gú elkö­ve­tő­nek az ügyé­ben, aki­vel szem­ben külö­nö­sen jelen­tős mennyi­sé­gű kábí­tó­szer­re elkö­ve­tett kábí­tó­szer bir­tok­lá­sá­nak bűn­tet­te miatt nem jog­erő­sen 7 év sza­bad­ság­vesz­tés kisza­bá­sá­ra és 7 év Magyar­or­szág terü­le­té­ről tör­té­nő kiuta­sí­tás­ra került sor.

Az íté­le­ti tény­ál­lás sze­rint a férfi a tulaj­do­nát képe­ző sze­mély­gép­ko­csi­val 2020. janu­ár 21-én a rösz­kei határ­át­ke­lő­he­lyen belé­pés­re jelent­ke­zett Magyar­or­szág terü­le­té­re, ahol a vám­el­len­őr­zés során a kábítószer-csempészés cél­já­ból átala­kí­tott gép­jár­mű­vé­nek a padló alat­ti rej­tek­he­lyé­ről mint­egy 22 kg hero­in került elő, melyet a férfi Belg­rád­ból Német­or­szág­ba kívánt szál­lí­ta­ni. A kábí­tó­szer mennyi­sé­ge több mint 35-szöröse volt a külö­nö­sen jelen­tős mennyi­ség alsó határának.

A férfi az első­fo­kú tár­gya­lá­son beis­me­rő nyi­lat­ko­za­tot tett, melyet az első­fo­kú bíró­ság elfogadott.

Az íté­let ellen a Csongrád-Csanád Megyei Főügyész­ség a kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés és a kiuta­sí­tás tar­ta­má­nak a lénye­ges súlyo­sí­tá­sa, míg a férfi és védő­je a bün­te­tés eny­hí­té­se végett jelen­tet­tek be fellebbezést.

A Sze­ge­di Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség az ügyész­ség fel­leb­be­zé­sét fenn­tar­tot­ta, ugyan­ak­kor a védel­mi fel­leb­be­zé­se­ket nem ítél­te ala­pos­nak és a kisza­bott bün­te­té­sek lénye­ges súlyo­sí­tá­sá­ra tett indítványt.

Az első­fo­kú íté­let kihir­de­té­sét köve­tő­en a vád­lott letar­tóz­ta­tá­sát a tör­vény­szék fenn­tar­tot­ta, mely hatá­ro­zat­tal szem­ben a vád­lott védő­je fel­leb­be­zést jelen­tett be.

A másod­fo­kon eljá­ró Sze­ge­di Íté­lő­táb­la a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség állás­pont­ját oszt­va meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a nem jog­erő­sen kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés tar­ta­má­ra figye­lem­mel, annak súlyos­sá­ga foly­tán a vád­lott vonat­ko­zá­sá­ban a szö­kés, elrej­tő­zés veszé­lye vál­to­zat­la­nul fenn­áll, mely­nek kikü­szö­bö­lé­sé­re a letar­tóz­ta­tás­nál eny­hébb kény­szer­in­téz­ke­dés nem alkalmas.

Az íté­lő­táb­la ezen hatá­ro­za­tá­val a letar­tóz­ta­tás tár­gyá­ban vég­le­ges dön­tés szü­le­tett, míg a nem jog­erős íté­let elle­ni fel­leb­be­zé­sek­ről az íté­lő­táb­la a másod­fo­kú eljá­rás során fog dönteni.