A tegnapi Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter – szakmailag helyesen – azt nyilatkozta, hogy ha egy büntetőügyben lehallgatás történik, akkor a nyomozati anyag részévé csak olyan lehallgatási anyag tehető, amely a vádat alátámasztja. Példaként megjegyezte, hogy a Végrehajtói Kamara volt elnöke és az OBH elnöke közötti beszélgetés nem tárgya a vádnak, de mégis széles körben ismertté vált, súlyosan sértve a szereplők személyiségi jogait.
A Kormányinfón említett eset alkalmas annak bemutatására, hogy hogyan történik az adatok törvényes kezelése, mikor és milyen módon törölhetők adatok, összhangban a nyomozás érdekeivel és a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartásával.
Az ügyben indítványozott letartóztatás során a nyomozati iratok az említett beszélgetést is tartalmazva kerültek a nyomozási bíró elé, abból a célból, hogy dönteni tudjon a megalapozott gyanú és a letartóztatás feltételeinek meglétéről.
Ezen iratok másolatát a törvény alapján – a bíróság mellett – a gyanúsított és a védő is megismerte.
Személyiségi jogsértést az követett el, aki az így hozzá került adatokat a nyilvánosság elé tárta.
A nyomozás későbbi szakaszában egyértelművé vált, hogy ezek a lehallgatási anyagok bűncselekmény alapjául nem szolgálnak, bizonyítékot nem képeznek.
Ezért nem szerepelnek ezen anyagok a vádemeléskor a bíróságnak – illetve másolatban a terheltnek és a védőjének – átadott nyomozati iratok között.
Az ügyészség törvényesen – a büntetőeljárás és az adatvédelem szabályait betartva – járt el a lehallgatási anyagok kezelése során.
A figyelmükbe ajánljuk a lehallgatás kérdésköréről tavaly közzétett ismeretterjesztő filmünket: