„Egyszerűen, jogszerűen” - Hogyan NE (!) rendeljünk az internetről

olva­sá­si idő:  4 perc

A digi­tá­lis világ ter­je­dé­sé­vel az inter­ne­tes vásár­lás a min­den­na­pok ter­mé­sze­tes részé­vé vált, szin­te nincs már olyan ter­mék, amit online a világ bár­mely pont­já­ról ne lehet­ne besze­rez­ni. Az e-kereskedelem szá­mok­ban kife­jez­ve döb­be­ne­tes mére­tű, a magyar websho­pok és a web­áru­há­zak tavaly 77,1 mil­lió darab ren­de­lést tel­je­sí­tet­tek (az adat for­rá­sa a GKID és az Árukereső.hu Online Kis­ke­res­ke­del­mi Index kuta­tás­so­ro­za­ta.) Az év utol­só részé­ben, a novem­be­ri Black Fri­day leára­zá­si döm­ping és a kará­cso­nyi aján­dék­vá­sár­lá­si láz idő­sza­ká­ban pedig a vásár­lá­si kedv még nagyobb­ra duzzad,

az online for­ga­lom 35 szá­za­lék­kal is meg­ha­lad­hat­ja novem­ber­ben és decem­ber­ben az előző hónapokét.

Tehát sze­re­tünk az inter­net­ről vásá­rol­ni, hiszen olcsó, gyors, kényel­mes. Néhány kat­tin­tás és kész, utána csak várni kell, hogy a cso­mag meg­ér­kez­zen, vagy csak elsé­tá­lunk egy cso­ma­g­au­to­ma­tá­hoz… Fel­té­ve, hogy min­den az elkép­ze­lé­sünk sze­rint tör­té­nik. Vagy­is épség­ben meg­kap­juk a ter­mé­ket, nem lop­ják el a bank­kár­tya ada­ta­in­kat, nem hóna­pok alatt ér ide az áru, tény­le­ge­sen léte­zik a cég, ame­lyik­től ren­del­tünk, és még sorolhatnánk.

Ha sze­ren­csé­sen meg­ér­ke­zett az, amire vár­tunk, még min­dig lehet, hogy nem jó a méret, nem tet­szik a színe, törött, hibás. Mit tehe­tünk ilyen ese­tek­ben? Visszakérhetjük-e az árát? Kérhetjük-e a kicse­ré­lé­sét? Nekünk kell-e állni a vissza­kül­dés költ­sé­gét? Visszaküldhető-e akkor is, ha a kará­csony­fa alatt már kibon­tot­ták a cso­ma­go­lást, beüze­mel­ték a műsza­ki készü­lé­ket vagy a ruha­ne­műt felpróbálták?

Mielőtt tehát elin­du­lunk a vir­tu­á­lis plá­zák­ba köny­vet, ruhát, robot­por­szí­vót vagy elekt­ro­mos fog­ke­fét vásá­rol­ni, érde­mes néhány jóta­ná­csot figye­lem­be venni a csa­ló­dás elke­rü­lé­se és a pén­zünk biz­ton­sá­ga érde­ké­ben. A követ­ke­zők­ben dr. Jagusz­tin Tamás, a Pest Vár­me­gyei Főügyész­ség Kör­zér­dek­vé­del­mi Osz­tá­lyá­nak veze­tő­je eze­ket fog­lal­ja össze.

Nem fel­tét­le­nül az akci­ós ár a leg­ol­csóbb ár

Ne felejt­sük el, hogy az akci­ók nem biz­tos, hogy tény­le­ge­sen akko­ra ked­vez­ményt jelen­te­nek, mint amek­ko­rát a %-ok mutat­nak. Van, hogy az akció előtt fel­áraz­zák a ter­mé­ket, majd a maga­sabb árból kerül levo­nás­ra a ked­vez­mény. Leg­könnyeb­ben úgy ellen­őriz­he­tő az árked­vez­mény valós volta, hogy a kiné­zett ter­mék nevét vagy cikk­szá­mát beír­juk egy inter­ne­tes bön­gé­sző­be, és meg­néz­zük, hogy más­hol mennyi­ért árul­ják ugyanazt.

Létezik-e a cég egyáltalán?

A web­áru­ház egy arc­ta­lan, sze­mély­te­len inter­ne­tes felü­let, nem jele­nik meg tény­le­ges ember. A web­áru­ház csak egy hon­lap, amin szám­ta­lan ter­mé­ket csá­bí­tó­an ked­ve­ző áron meg lehet hir­det­ni, úgy, hogy köz­ben a való­ság­ban nem léte­zik. A csa­lók sok­szor léte­ző nagy már­kák hon­lap­ját másol­ják le töké­le­te­sen meg­té­vesz­tő azo­nos­ság­gal. Eze­ket saj­nos nagyon nehéz ellen­őriz­ni, de gya­nút keltő jelek lehet­nek. Az egyik ilyen, hogy néz­zük meg az álta­lá­nos szer­ző­dé­si fel­té­te­le­ket (álta­lá­ban ÁSZF rövi­dí­tés alatt talál­juk), és ha az álta­lá­nos szer­ző­dé­si feltételekben

nincs cég­név, cím­adat és elér­he­tő­ség, amely­re az inter­ne­ten vagy egy inter­ne­tes cég­ke­re­ső­ben rá tudunk keres­ni, akkor rög­tön gyanakodjunk. 

Ha olyan oldal­ra téve­dünk, amely vala­mi­lyen világ­már­kát for­gal­maz, akkor a leg­egy­sze­rűbb „mezít­lá­bas” mód­szer az oldal nevé­nek meg­né­zé­se. A példa ked­vé­ért kép­zel­jük el, hogy léte­zik egy olyan világ ruha­már­ka, hogy „MKU.” Ha az oldal nevé­ben csak ez már­ka­név sze­re­pel, akkor fel­te­he­tő­en min­den rend­ben van, mert ilyen hon­lap nevet csak a jog­tu­laj­do­nos választ­hat. Pél­dá­ul a www.mku.hu vagy www.mku.com az ere­de­ti cég olda­la lenne. Viszont a www.mkuolcso.hu, vagy a www.mkuoutlet.com már legyen gyanús.

Csa­lást kiszű­rő mód­szer az is, ha a fize­té­si fel­té­te­lek között csak a bank­kár­tya ada­tok meg­adá­sa az egyet­len opció. Ez alap­ján gya­na­kod­ha­tunk, hogy csak a bank­kár­tyánk ada­ta­it akar­ják tőlünk meg­sze­rez­ni. Ha meg­tör­tént a baj, akkor az első az legyen, hogy letil­tat­juk a bank­kár­tyát bankunknál.

A leg­alap­ve­tőbb, amit tegyünk meg a fen­ti­ek elke­rü­lé­se érde­ké­ben, hogy keres­sünk rá a cégre, hogy létezik-e, és a web­áru­ház nevé­re is, hogy vannak-e róla vásár­lói véle­mé­nyek. Vásár­lói vissza­jel­zé­se­ket a ter­mék­ke­re­ső olda­lak is meg­je­le­ní­te­nek. Tehát fon­tos, hogy ne csak a web­áru­ház olda­lán olvas­ha­tó véle­mé­nye­ket néz­zük, ugyan­is a web­ol­dal üze­mel­te­tő­je a saját olda­lán bár­mennyi hamis dicsé­re­tet elhelyezhet.

Az oldal léte­zé­sét a domain.hu vagy a who.is kere­ső­kön is ellen­őriz­ni lehet. Eze­ken meg tud­juk nézni, hogy mikor regiszt­rál­ták a web­áru­há­zat, milyen ada­tok­kal. Ha tit­ko­sít­ják az ada­to­kat, vagy csak rövid ideje léte­zik az oldal, akkor szin­tén gyanakodjunk.

A magyar nyel­vű hon­lap mögött lehet kül­föl­di cég is

De miért érde­kes, hogy külföldi-e a cég? Több okból is!

Ha kül­föl­di cég­től ren­de­lünk, akár az Euró­pia Unió vala­mely tag­ál­la­má­ból, akár más ország­ból (jel­lem­ző­en Kíná­ból), ha a ter­mék nem érke­zik meg, vagy azzal vala­mi­lyen prob­lé­ma van, a kül­föl­di cég­gel szem­be­ni igény­ér­vé­nye­sí­tés jóval nehe­zebb és költségesebb:

• Eleve az álta­lá­nos szer­ző­dé­si fel­té­te­lek­ben ki lehet kötni a szá­munk­ra isme­ret­len kül­föl­di jog alkal­ma­zá­sát. Bár ennek van­nak jogi kor­lá­tai, de szak­em­ber segít­sé­ge nél­kül alig­ha lát­ha­tó át, hogy mikor kell a magyar és mikor a kül­föl­di jogot alkalmazni.
• A nyel­vi elté­rés miatt a kom­mu­ni­ká­ció is nehezebb.
• Ha pedig kül­föld­re kel­le­ne vissza­kül­de­ni a ter­mé­ket, külö­nö­sen, ha távo­li ázsi­ai ország­ból ren­del­tünk, akkor a vissza­kül­dés magas költ­sé­gé­vel is szá­mol­ni kell.

Mind­ezek miatt az Euró­pia Uni­ó­ban a vásár­lók két­har­ma­da inkább csak a saját orszá­gá­ból rendel. 

A leg­na­gyobb ázsi­ai online plat­for­mok ma már saját vita­ren­de­zé­si fórum­mal és pénz­vissza­té­rí­té­si rend­szer­rel működ­nek, érde­mes inkább eze­ket felkeresni.

Hogy külföldi-e a cég, az nem biz­tos, hogy a hon­lap alap­ján kide­rül. Ugyan­is sok­szor magyar nyel­vű hon­la­pot készí­te­nek, és akár magyar nyel­ven is leve­lez­het­nek a vásár­ló­val. Ennek ellen­őr­zé­sé­nek a leg­egy­sze­rűbb módja az álta­lá­nos szer­ző­dé­si fel­té­te­lek­ben a cég­ada­tok meg­ke­re­sé­se, ahogy az előző pont­ban is írtuk.

Kibon­tot­tuk a cso­ma­go­lást, kipró­bál­tuk a ter­mé­ket, de nem tet­szik – vissza lehet így is küldeni?

Ha nem tet­szik, amit ren­del­tünk, vagy csak meg­gon­dol­tuk magun­kat, ha inter­ne­ten keresz­tül vásá­rol­tunk, a ter­mék meg­ér­ke­zé­sét köve­tő 14 napon belül indo­ko­lás nél­kül elállhatunk. 

Ez nem cse­rét jelent, hanem a ter­mék vissza­kül­dé­sé­nek jogát. Ehhez a 14 napos határ­időn belül elál­lá­si nyi­lat­ko­za­tot kell kül­de­ni a web­áru­ház­nak pos­tán vagy emai­len. Az elál­lá­si nyi­lat­ko­zat nem vala­mi kaci­fán­tos jogi irat, hanem tel­je­sen egy­sze­rű­en annak a köz­lé­se, hogy kije­lent­jük, hogy gya­ko­rol­juk elál­lá­si jogun­kat. Az árut pon­to­san meg kell jelöl­ni, hogy a keres­ke­dő azo­no­sí­ta­ni tudja. Ter­mé­sze­te­sen a ter­mé­ket vissza is kell kül­de­nünk hibát­lan álla­pot­ban.

Érde­mes tudni, hogy az elál­lá­si nyi­lat­ko­zat kéz­hez­vé­te­lé­től szá­mí­tott 14 napon belül a cég­nek nem csak a vétel­árat kell vissza­té­rí­te­nie szá­munk­ra, hanem az ere­de­ti­leg álta­lunk kifi­ze­tett szál­lí­tá­si költ­sé­get is. A vissza­kül­dés köl­tés­égét viszont nekünk kell áll­nunk. A köz­hi­e­de­lem­mel ellen­tét­ben nincs olyan sza­bály, hogy a ter­mé­ket 3 napon belül kel­le­ne vissza­ven­nie vagy cse­rél­nie a keres­ke­dő­nek, inter­ne­tes vásár­lás­nál a fenti 14 nap az irányadó.

Gya­ko­ri kér­dés, hogy a cso­ma­go­lás kibon­tá­sa, a doboz fel­bon­tá­sa, illet­ve az áru fel­pró­bá­lá­sa, kipró­bá­lá­sa után is gyakorolhatjuk-e ezt a jogun­kat? Ugyan­is a vásár­ló­nak ki kell bon­ta­nia ter­mé­ket, hogy lássa, mit rejt a cso­ma­go­lás. A keres­ke­dő viszont jog­gal állít­hat­ja, hogy ha így kibont­va veszi vissza, akkor már nem tudja újra elad­ni. Emi­att szá­mos eset­ben az álta­lá­nos szer­ző­dé­si fel­té­te­lek­ben kizár­ják a vissza­vé­telt a cso­ma­go­lás fel­bon­tá­sa után. Na, de kinek van igaza?

A válasz az, hogy 

a cso­ma­go­lás sér­tet­len meg­lé­tét a jog­sza­bály az elál­lá­si jog gya­kor­lá­sá­nak fel­té­te­le­ként nem írja elő. Mivel az online vásá­rolt ter­mék be van cso­ma­gol­va, azt a vásár­ló­nak a ter­mék átvé­te­lét köve­tő­en ki kell bon­ta­nia. Így tud kizá­ró­lag meg­győ­ződ­ni arról, hogy azt kapta-e, amit ren­delt, sértetlen-e a ter­mék, eset­leg hibás-e, tehát a cso­ma­go­lás nem tud sér­tet­len maradni.

De rög­tön fel kell hív­nunk a figyel­met, hogy ez alól is van­nak kivé­te­lek. Bizo­nyos ter­mék­kö­rök ese­té­ben a cso­mag fel­bon­tá­sa után az elál­lá­si jog nem gya­ko­rol­ha­tó. Ezek között a kivé­te­lek között a leg­gyak­rab­ban elő­for­du­lók pél­dá­ul a fehér­ne­műk vagy más higi­é­ni­ai ter­mé­kek, hang- illet­ve kép­fel­vé­te­lek, szá­mí­tó­gé­pes szoftverek.

Vége­ze­tül ne felejt­sük el, hogy nincs száz szá­za­lé­kos jogi véde­lem, nincs min­dent biz­to­sí­tó szer­ző­dés, ezért a leg­fon­to­sabb, hogy olyan hely­ről ren­del­jünk, amellyel kap­cso­la­to­san már van­nak pozi­tív tapasz­ta­la­ta­ink, vagy dicsé­rő vásár­lói véle­mé­nyek­kel rendelkezik.