Előre eltervezte élettársa megölését - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség másod­fo­kú ügyész­ség­ként az íté­let súlyo­sí­tá­sát indít­vá­nyoz­ta azzal a fér­fi­val szem­ben, aki 2015-ben elő­ször egy kés­sel, majd egy bal­tá­val pró­bál­ta meg­öl­ni élettársát.

A vád­lot­tat a Nyír­egy­há­zi Tör­vény­szék előre kiter­vel­ten, aljas indok­ból, külö­nös kegyet­len­ség­gel elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­té­nek kísér­le­te, vala­mint a köz­le­ke­dés biz­ton­sá­ga elle­ni bűn­tett miatt 18 év fegy­ház­bün­te­tés­re és 10 év köz­ügyek­től eltil­tás mel­lék­bün­te­tés­re ítélte.

Az íté­let sze­rint a vád­lott és a sér­tett 2012 tava­szán léte­sí­tet­tek élet­tár­si kapcsolatot,és még ugyan­eb­ben az évben meg­szü­le­tett közös gyer­me­kük. A kap­cso­la­tuk ele­in­te ren­de­zett volt, később azon­ban komoly pénz­ügyi, elszá­mo­lá­si vitá­ik, vala­mint gyer­mek­ne­ve­lés­sel kap­cso­la­tos nézet­el­té­ré­se­ik vol­tak. Mivel min­den­kép­pen meg akart sza­ba­dul­ni az élet­tár­sá­tól, és egy­út­tal meg­sze­rez­ni közös gyer­me­kük kizá­ró­la­gos fel­ügye­le­ti jogát, ezért elha­tá­roz­ta, hogy meg­öli. Ennek érde­ké­ben 2015. feb­ru­ár 25. nap­ján meg­kér­te a sér­tet­tet, hogy utaz­zon el vele a szom­szé­dos megyé­ben élő szü­le­i­hez. Itt a férfi,míg édes­any­ja a bolt­ban volt elő­vet­te a közös ott­ho­nuk­ból titok­ban magá­val vitt 12,5 cm pen­ge­hosszú­sá­gú kony­ha­kést, és azzal a szo­bá­ban gya­nút­la­nul fil­met néző élet­tár­sá­ra támadt. A lakás­ban az előle mene­kü­lő nőt több­ször a fején meg­szúr­ta, majd bal­tá­val fejen is ütöt­te. A lég­cső­szú­rás miatt egyre rosszabb álla­pot­ba került nő ekkor arra kérte a pár­ját, hogy ne bánt­sa tovább, hagy­ja inkább elvé­rez­ni. A férfi abban bízva, hogy párja elvér­zik, abba­hagy­ta a sér­tett bán­tal­ma­zá­sát. Ekkor érke­zett haza a vád­lott édes­any­ja, aki fel­szó­lí­tot­ta fiát, hogy hív­jon segít­sé­get. A nő éle­tét a szak­sze­rű orvo­si beavat­ko­zás men­tet­te meg, azon­ban sérü­lé­sei mara­dan­dó fogya­té­kos­ság­gal gyógyultak.

A bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sét a vád­lott mind­vé­gig tagad­ta. Állí­tá­sa sze­rint ő az ügy sér­tett­je, ezért az íté­let ellen a védő­jé­vel első­sor­ban fel­men­té­sért, másod­sor­ban elté­rő minő­sí­tés és eny­hí­tés érde­ké­ben jelen­tet­tek be fel­leb­be­zést. Az ügyész­ség az íté­let ellen a vád­lott ter­hé­re a kisza­bott bün­te­tés súlyo­sí­tá­sá­ért, hosszabb tar­ta­mú sza­bad­ság­vesz­tés bün­te­tés kisza­bá­sa érde­ké­ben fellebbezett.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a tör­vény­szék eltúl­zot­tan ala­csony mér­ték­ben álla­pí­tot­ta meg a sza­bad­ság­vesz­tés bün­te­tés tar­ta­mát. A vád­lott hosszú időn keresz­tül, kitar­tó­an, a sér­tet­tet üldöz­ve, több veszé­lyes esz­közt is hasz­nál­va való­sí­tot­ta meg a kirí­vó­an durva, élet kiol­tá­sá­ra irá­nyu­ló erő­sza­kot. Az elkö­ve­tő sze­mé­lyi­sé­ge foko­zott tár­sa­da­lom­ra veszé­lyes­sé­get hor­doz, így a kisza­bott bün­te­tés nem alkal­mas a bün­te­té­si célok eléré­sé­re, ezért a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség a bün­te­tés szá­mot­te­vő súlyo­sí­tá­sá­ra tett indítványt.

Másod­fo­kon az ügy­ben a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la dönt.