Eredményes vádemelés egy vidéki szálló felújításához kapcsolódó szerződések ügyében

A Fővá­ro­si Főügyész­ség vád­ira­ta alap­ján a bíró­ság pár nap­pal ezelőtt első­fo­kon mind­há­rom vád­lott­ra nézve marasz­ta­ló íté­le­tet hozott. 

A Fővá­ro­si Főügyész­ség az ügy­ben három sze­méllyel szem­ben nyúj­tott be vád­ira­tot az ille­té­kes bíróságra.

A vád­irat lénye­ge sze­rint egy Csong­rád megyei szál­ló fel­újí­tá­sá­ra irá­nyu­ló pro­jekt kap­csán a beru­há­zó cég vál­lal­ko­zá­si szer­ző­dést kötött a kiírt pályá­za­tot elnyert kivi­te­le­ző cég­gel. A beru­há­zás­ra a felek 2010 júli­u­sá­ban 2,7 mil­li­árd forint összeg­ben kötöt­tek vál­lal­ko­zá­si szer­ző­dést, melyet két hónap­pal később 3,5 mil­li­árd forint­ra módo­sí­tot­tak.  A felek között köz­ve­tí­tő­ként egy har­ma­dik cég járt el, ame­lyet a beru­há­zás elnye­ré­se kap­csán a vál­lal­ko­zói díj 10 %-a illet­te meg meg­bí­zá­si díj­ként (mint­egy brut­tó 441 mil­lió forint).

A vád sze­rint a vál­lal­ko­zói díj (és ezzel együtt a köz­ve­tí­tő cég meg­bí­zá­si díja) meg­eme­lé­se kap­csán a köz­ve­tí­tő cég részé­ről eljá­ró vád­lot­tak arra hivat­koz­tak, hogy a finan­szí­ro­zó hitel­in­té­zet fel­emel­te az önrészt, ami­hez a beru­há­zó­nak továb­bi több száz­mil­lió forint­ra van szük­sé­ge, ezt az össze­get pedig rész­ben a köz­ve­tí­tő­nek járó meg­bí­zá­si díj­ból fedeznék.

A való­ság­ban azon­ban a hitel­in­té­ze­tek­kel foly­ta­tott tár­gya­lá­sok kez­de­ti sza­kasz­ban meg­re­ked­tek, önrész meg­eme­lé­sé­ről nem volt szó, a beru­há­zó nem ren­del­ke­zett az elő­leg össze­gé­vel sem.

A vád­lot­tak - egy­más tevé­keny­sé­gé­ről tudva - mind a meg­bí­zá­si szer­ző­dé­sek meg­kö­té­sét, illet­ve  az azok későb­bi kiegé­szí­té­se­it meg­elő­ző tár­gya­lá­sok során és azt köve­tő­en folya­ma­to­san meg­té­vesz­tet­ték a kivi­te­le­ző cég kép­vi­se­lő­it a pro­jekt meg­va­ló­sít­ha­tó­sá­gát érin­tő alap­ve­tő ele­mek  - így a szük­sé­ges ter­vek, enge­dé­lyek ren­del­ke­zés­re állá­sa, mun­ka­te­rü­let elő­ké­szí­tett­sé­ge, a finan­szí­ro­zás biz­to­sít­ha­tó­sá­ga, vala­mint a befek­te­tett tőke meg­té­rü­lé­sét biz­to­sí­tó hasz­no­sí­tá­si módok vonatkozásában.

A meg­bí­zá­si díjat fak­tor­á­lá­si keret­szer­ző­dés és enged­mé­nye­zé­si szer­ző­dé­sek útján a sér­tett kivi­te­le­ző cég kifizette.

A Fővá­ro­si Főügyész­ség vád­eme­lé­se ered­mé­nyes volt; a lefoly­ta­tott bizo­nyí­tás alap­ján a Fővá­ro­si Tör­vény­szék a 2018. janu­ár 11-ei tár­gya­lá­son - az ügyé­szi indít­vány­nak meg­fe­le­lőn - a vád­lot­ta­kat bűnös­nek mond­ta ki: I. rendű vád­lot­tat (a beru­há­zó részé­ről) külö­nö­sen jelen­tős kárt okozó csa­lás bűn­tet­té­nek kísér­le­té­ben, míg II. rendű és III. rendű vád­lot­ta­kat (köz­ve­tí­tő cég részé­ről) külö­nö­sen nagy kárt okozó csa­lás bűntettében.

Ezért a bíró­ság I. rendű és II. rendű vád­lot­tat 2-2 év bör­tön­bün­te­tés­re, III. rendű vád­lot­tat 1 év 10 hónap bör­tön­bün­te­tés­re ítél­te. A bün­te­tés vég­re­haj­tá­sát a bíró­ság vala­mennyi vád­lott vonat­ko­zá­sá­ban 5 év pró­ba­idő­re fel­füg­gesz­tet­te. A bíró­ság pol­gá­ri jogi igény címén a vád­lot­ta­kat a sér­tett javá­ra mint­egy 440 mil­lió forint meg­fi­ze­té­sé­re kötelezte.

Az íté­let nem jog­erős; az ügyész a vád­lot­tak ter­hé­re, a bün­te­tés súlyo­sí­tá­sa érde­ké­ben jelen­tett be fel­leb­be­zést. A vád­lot­tak és védő­ik fel­men­té­sért fellebbeztek.