A Szombathelyi Törvényszék - másodfokon jogerős - ítéletével az ún. bőnyi rendőrgyilkosság vádlottját emberölés bűntette és lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját pedig huszonöt évben állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az elítélt védője terjesztett elő perújítási indítványt, azzal, hogy rendeljenek el perújítási nyomozást, amely keretében rendeljék el a sértett holttestének exhumálását, majd igazságügyi orvos-, fizikus-, vegyész és fegyverszakértői vélemény beszerzését. Ezen kívül kutassák fel a túsztárgyaló és a terhelt között folytatott beszélgetés hangfelvételét.
A Győri Fellebbviteli Főügyészség a perújítási indítványt a Győri Ítélőtáblának azzal az észrevétellel (nyilatkozattal) küldte meg, hogy azt alaptalannak tartja.
A Győri Ítélőtábla az elítélt védője által előterjesztett perújítási indítványt végzésében elutasította, amely végzését a Kúria helybenhagyta.
A jogerős végzés szerint az elítélt védője által előterjesztett perújítási indítvány nem megalapozott, mert az nem tartalmaz új bizonyítékot. A védő által az indítványban hivatkozottak az alapeljárásban úgy elsőfokon, mind másodfokon már felmerültek, a védő az alapeljárásban már előterjesztett indítványait ismételte meg, amelyet az első- és másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása során indokoltan vetett el. A védő az alapügyben mérlegelt bizonyítékok újraértékelésének igényével lépett fel, azonban a bírói mérlegelés (támadása) nem lehet a perújítás alapja.