Nem szabadulhat az ismerősét súlyosan bántalmazó férfi- a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Sze­ge­di Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség indít­vá­nyá­val egye­ző­en a Sze­ge­di Íté­lő­táb­la hely­ben­hagy­ta annak a román állam­pol­gár­sá­gú fér­fi­nak a letar­tóz­ta­tá­sát fenn­tar­tó első­fo­kú bíró­sá­gi hatá­ro­za­tot, akit a Csongrád-Csanád Megyei Főügyész­ség halált okozó testi sér­tés­sel vádol.

A vád­ira­ti tény­ál­lás sze­rint a férfi évek óta alkal­mi mun­kát vég­zett a Balás­tya kül­te­rü­le­tén talál­ha­tó tanyák­ban. Ennek során meg­is­mer­ke­dett a sér­tet­tel, akit egy erdős terü­le­ten, tisz­tá­zat­lan ok miatt előbb több alka­lom­mal meg­ütött az arcán, majd háton rúgta. A férfi a rúgás­tól föld­re kerü­lő és érde­mi véde­ke­zést nem tanú­sí­tó sér­tet­tet ismét több­ször háton rúgta, majd ráta­po­sott. Ezt köve­tő­en a férfi a sér­tet­tet magá­ra hagy­va elhagy­ta a hely­színt. A sér­tett fején kelet­ke­zett vér­zé­ses sérü­lé­sek követ­kez­té­ben a sér­tett órák­kal később megfulladt.

A Sze­ge­di Tör­vény­szék a vád­eme­lést köve­tő­en fenn­tar­tot­ta a férfi letar­tóz­ta­tá­sát, aki fel­leb­be­zett a hatá­ro­zat ellen.

A Sze­ge­di Íté­lő­táb­la másod­fo­kú hatá­ro­za­tá­ban egyet­ér­tett a tör­vény­szék és a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség állás­pont­já­val, misze­rint a vád tár­gyát képe­ző bűn­cse­lek­mény magas bün­te­té­si téte­lé­re figye­lem­mel a Magyar­or­szá­gon beje­len­tett tar­tóz­ko­dá­si hellyel, meg­él­he­tést biz­to­sí­tó rend­sze­res jöve­de­lem­mel, csa­lá­di kötő­dés­sel nem ren­del­ke­ző kül­föl­di állam­pol­gár­sá­gú férfi a bíró­ság szá­má­ra elér­he­tet­len­né válna, így külö­nö­sen meg­szök­ne vagy elrej­tőz­ne. Ezen túl­me­nő­en, mivel vád sze­rint a férfi más bün­te­tő­el­já­rás hatá­lya alatt lát­szik meg­va­ló­sí­ta­ni a ter­hé­re rótt bűn­cse­lek­ményt, a másod­fo­kú bíró­ság meg­íté­lé­se sze­rint ala­po­san tar­ta­ni lehet attól is, hogy a férfi sza­bad­láb­ra kerü­lé­se ese­tén újabb bűn­cse­lek­ményt követ­ne el. Ezért az íté­lő­táb­la tovább­ra is indo­kolt­nak tar­tot­ta a férfi letar­tóz­ta­tá­sá­nak fenntartását.