Öröklési szerződéssel szerezték meg a kórházban fekvő idős hölgy vagyonát - a Pest Vármegyei Főügyészség sajtóközleménye

A Pest Vár­me­gyei Főügyész­ség pert indí­tott annak a nőnek a tulaj­don­jo­ga tör­lé­se érde­ké­ben, aki örök­lé­si szer­ző­dést kötött a súlyos beteg, élet­ve­szé­lyes álla­pot­ban lévő idős szomszédjával.

Az idős, segít­ség­re, illet­ve támo­ga­tás­ra szo­ru­ló embe­rek szá­má­ra fon­tos, hogy biz­ton­ság­ban tud­ják magu­kat és meg­fe­le­lő gon­dos­ko­dás­ban legyen részük. Külö­nö­sen akkor, ha a rászo­ru­ló sze­mély körül nincs olyan csa­lá­di kör­nye­zet, amely ezt biz­to­sí­ta­ná. Sokan köt­nek ennek érde­ké­ben örök­lé­si szer­ző­dést. Ebben az örök­ha­gyó már éle­té­ben örö­kö­sé­vé nevez vala­kit, aki a szer­ző­dés alap­ján tar­tá­sá­ra, gon­do­zá­sá­ra köte­les élete hát­ra­lé­vő részé­ben. Ezzel azon­ban vissza is lehet élni. Ha a gon­dos­ko­dást vál­la­ló sze­mély annak tuda­tá­ban köti meg a szer­ző­dést, hogy az örök­ha­gyó köze­li halá­lá­ra nagy bizo­nyos­ság­gal szá­mí­ta­ni lehet, akkor lénye­gé­ben elenyé­sző gon­dos­ko­dás fejé­ben jut hozzá a szer­ző­dés­ben kikö­tött vagyon­hoz, jel­lem­ző­en ingat­lan­hoz. Az ilyen szán­dék­ból tör­té­nő szer­ző­dés­kö­tést a tár­sa­da­lom mélyen elíté­li, ame­lyet a jog azzal fejez ki, hogy a szer­ző­dést úgy­ne­ve­zett „jó erkölcs­be” ütkö­ző­nek, vagy­is sem­mis­nek, tehát meg nem kötött­nek tekinti.

Az ügyész­ség által indí­tott per­ben is hason­ló körül­mé­nyek között került sor az örök­lé­si szer­ző­dés meg­kö­té­sé­re. A későb­bi örök­ha­gyó, egy idős hölgy ele­in­te nem szo­rult gon­dos­ko­dás­ra, mivel test­vé­ré­vel élt együtt. A szom­széd­asszony, aki­vel jó viszony­ban volt, alka­lom­sze­rű­en segít­sé­get nyúj­tott ebben-abban, viszont az nem lépte túl az átla­gos jószom­szé­di viszony kere­te­it. Az idős hölgy egész­sé­gi álla­po­ta azon­ban súlyo­san meg­rom­lott, majd kór­ház­ba került. Ettől kezd­ve igény­be vette a szom­széd­ja segít­sé­gét külön­bö­ző dol­gok elin­té­zé­sé­ben. A szom­széd a kór­ház­ba is bement hozzá, ahol látta az álla­po­tát, illet­ve a keze­lő­or­vo­sok tájé­koz­ta­tá­sá­ból tudta, hogy az idős hölgy súlyos álla­pot­ban van, műtét­re alkal­mat­lan, gyen­ge a szer­ve­ze­te. Ekkor a nő fel­vet­te a kap­cso­la­tot egy ügy­véd­del, és meg­be­szél­te vele, hogy készít­sen egy örök­lé­si szer­ző­dést, vala­mint annak elké­szí­té­sé­hez átad­ta az örök­ha­gyó lefo­tó­zott sze­mé­lyes okira­ta­it. Egy hét múlva meg is kötöt­ték a szer­ző­dést. Az örök­lé­si szer­ző­dés alap­ján a szom­széd nő ter­mé­szet­be­ni tar­tás fejé­ben örö­köl­te az örök­ha­gyó ingat­la­nát, egy Pest vár­me­gyei lakó­ház ½ tulaj­do­ni hányadát.

Az idős hölgy egy hónap múlva elhunyt, és a köz­jegy­ző a hagya­té­ki eljá­rás­ban átad­ta az ingat­lan hagya­té­kot a szer­ző­dés alap­ján a nőnek. A tör­tén­tek miatt az elhunyt hoz­zá­tar­to­zó­ja for­dult az ügyészséghez.

Az ügyé­szi állás­pont sze­rint a nő olyan idő­pont­ban kötöt­te meg az idős hölggyel az örök­lé­si szer­ző­dést, hogy sze­mé­lyes ész­le­lé­sé­ből, a keze­lő­or­vo­sok­tól, ille­tő­leg az akkor már ren­del­ke­zés­re álló orvo­si ira­tok­ból tudta, hogy az örök­ha­gyó súlyos beteg, élet­ve­szé­lyes álla­pot­ban van. A kór­ház­ban tájé­koz­tat­ták arról, hogy a hölgy álla­po­ta olyan súlyos, hogy több­faj­ta beteg­sé­ge miatt nem alkal­mas a szer­ve­ze­te műtét­re. A nőnek így tud­nia kel­lett, hogy az örök­ha­gyó élet­ki­lá­tá­sai rend­kí­vül rosszak, nagy való­szí­nű­ség­gel az örök­ha­gyó súlyos beteg­sé­ge, műt­he­tet­len álla­po­ta miatt a közel­jö­vő­ben el fog huny­ni. Ebből követ­ke­ző­en a szer­ző­dés­ből eredő köte­le­zett­sé­ge­it nem, vagy leg­fel­jebb rend­kí­vül rövid ideig kell majd teljesítenie.

A Pest Vár­me­gyei Főügyész­ség a fen­ti­ek miatt pert indí­tott a nő tulaj­don­jo­gá­nak tör­lé­se érde­ké­ben, tekin­tet­tel arra, hogy az örök­lé­si szer­ző­dés jó erkölcs­be ütkö­ző, ezál­tal érvény­te­len. Az ügyész kere­se­té­ről a Buda­pest Kör­nyé­ki Tör­vény­szék fog dönteni.