Ugrás a tartalomra
Főoldal » Hírek » Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabása erőszakos többszörös visszaesővel szemben- a Győri Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Győri Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség, mint másod­fo­kú ügyész­ség az első­fo­kú íté­let meg­vál­toz­ta­tá­sát, az I. rendű vád­lott köz­ügyek gya­kor­lá­sá­tól eltil­tás­ra íté­lé­sét, a II. rendű vád­lott cse­lek­mé­nye­i­nek eny­hébb minő­sí­té­sét és bün­te­té­se eny­hí­té­sét is indít­vá­nyoz­za abban az ügy­ben, amely­ben az I. rendű vád­lott kettő sér­tet­tel is nyu­ga­tót ita­tott, majd az egyi­ket az elle­ne tett fel­je­len­té­se miatt meg­öl­te, a mási­kat pedig érté­kei meg­szer­zé­se végett súlyo­san bán­tal­maz­ta, miköz­ben a II. rendű vád­lott jelen volt, de a sér­tet­tek­nek segít­sé­get nem nyújtott.

A Szé­kes­fe­hér­vá­ri Tör­vény­szék a 2021. május 10-én kihir­de­tett íté­le­té­ben az I. rendű vád­lot­tat előre kiter­vel­ten, aljas indok­ból elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te, társ­tet­tes­ként elkö­ve­tett rab­lás bűn­tet­te és élet­ve­szélyt okozó testi sér­tés bűn­tet­te miatt hal­ma­za­ti bün­te­té­sül – mint erő­sza­kos több­szö­rös vissza­esőt – élet­fogy­tig tartó, fegy­ház­ban vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re ítél­te, és a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás lehe­tő­sé­gé­ből kizár­ta; a II. rendű vád­lot­tat előre kiter­vel­ten, aljas indok­ból, bűn­se­géd­ként elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te és társ­tet­tes­ként elkö­ve­tett rab­lás bűn­tet­te miatt hal­ma­za­ti bün­te­té­sül 11 év fegy­ház­bün­te­tés­re és 10 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra ítélte.

A nem jog­erős íté­let sze­rint az I. rendű vád­lott kettő sér­tet­tel is előre kiter­vel­ten nyu­ga­tó­kat ita­tott, majd az egyi­ket öntu­dat­lan álla­pot­ba kerü­lé­se után az elle­ne tett fel­je­len­té­se miatt és az eset­le­ges ismé­telt bör­tön­bün­te­tés elke­rü­lé­se végett vízbe foj­tot­ta, a mási­kat pedig érté­kei meg­szer­zé­se érde­ké­ben élet­ve­szélyt oko­zó­an bán­tal­maz­ta, majd tőle mobil­te­le­fon­ját és 3.500 Ft-ját elvet­te, miköz­ben a II. rendű vád­lott – aki az I. rendű vád­lott élet­tár­sa – jelen volt, de a sér­tet­tek­nek segít­sé­get nem nyújtott.

A vád­lot­tak az első sér­tet­tet ott­hagy­ták, a másik sér­tett­hez viszont I. rendű vád­lott álné­ven nyil­vá­nos tele­fon­fül­ké­ből men­tőt hívott, azon­ban a men­tő­egy­ség nem talál­ta meg a sötét­ben a park pad­jai között fekvő sér­tet­tet, amit a vád­lot­tak lát­tak, de ennek elle­né­re távoz­tak, ám egy óra múlva vissza­men­tek, ész­lel­ték, hogy a férfi még min­dig esz­mé­let­len, megint távoz­tak, aztán újabb egy óra eltel­té­vel ismét vissza­tér­tek, s most a II. rendű vád­lott tett álné­ven a tele­fon­fül­ké­ből beje­len­tést a segély­hí­vón, amely­nek ered­mé­nye­kép­pen a men­tő­szol­gá­lat mun­ka­tár­sai most már meg­ta­lál­ták a sér­tet­tet, aki­nek éle­tét az orvo­si beavat­ko­zás men­tet­te meg.

A másod­fo­kú ügyész­ség sze­rint az I. rendű vád­lott cse­lek­mé­nye­i­nek minő­sí­té­se túl­nyo­mó­részt tör­vé­nyes, azon­ban elma­radt mel­lék­bün­te­té­sül a köz­ügyek gya­kor­lá­sá­tól eltil­tás­ra íté­lé­se is. A tör­vény­szék viszont a II. rendű vád­lott vonat­ko­zá­sá­ban a vádon túl­ter­jesz­ke­dett, ami­kor mind­ket­tő sér­tett ese­té­ben bűn­se­géd­sé­get álla­pí­tott meg a ter­hé­re, a segít­ség­nyúj­tás elmu­lasz­tá­sa és a bűn­pár­to­lás helyett, s ennek foly­tán tör­vény­sér­tő­en súlyos bün­te­tést sza­bott ki vele szem­ben. Ezért a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség a II. rendű vád­lott cse­lek­mé­nye­i­nek eny­hébb minő­sí­té­sét és bün­te­té­sé­nek eny­hí­té­sét, de tovább­ra is vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re íté­lé­sét és mel­lék­bün­te­té­sül a köz­ügyek gya­kor­lá­sá­tól eltil­tá­sát indít­vá­nyoz­za. Miu­tán az I. rendű vád­lott erő­sza­kos több­szö­rös vissza­eső (mind­há­rom alka­lom­mal sze­mély elle­ni erő­sza­kos bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­se miatt vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re ítél­ték), ezért nála a tör­vény szi­go­ra válasz­tást nem tűrő­en érvé­nye­sül, vele szem­ben élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tést kell kiszab­ni, amely­ből nem bocsát­ha­tó fel­té­te­les szabadságra.