A Fővárosi Nyomozó Ügyészség vádirata alapján a bíróság – egyelőre nem végleges büntetővégzésében – kétszázezer forint pénzbüntetést szabott ki azzal a nővel szemben, aki hamisan tanúskodott és hamis okirat elkészítésére is rábírta munkatársát.
A vádirat szerint a vádlottat, egy hatvannégy éves nőt korábban, tanúként hallgattak ki egy bűnügyben. A nő vallomása jelentőséggel bírt abból a szempontból, hogy a bűnügy terheltje, egy orvos mikor tartózkodott a munkahelyén, egy kórházban. A tanú a vallomásában gondatlanságból olyan időpontokat adott meg, amelyek alibit igazoltak az orvosnak. A nő a vallomását később módosította, feltárva annak valótlanságát. Emellett a vádlott egy másik, szintén a kórházban dolgozó nőt rávett arra, hogy az orvos kórházban tartózkodásának idejével kapcsolatban valótlan tartalmú nyilatkozatot írjon, és az adja át a vádlottnak. A vádlott a nyilatkozatot az orvos ügyvédjének adta, amelyet a védő – nem tudva annak valótlanságáról – benyújtott a rendőrségnek. A nyilatkozatot tevő nő a nyilatkozat valótlanságát elismerte, és jelezte, hogy azt visszavontnak tekinti.
A Fővárosi Nyomozó Ügyészség a valótlan nyilatkozatot tevő nőt megrovásban részesítette, a hatvannégy éves nővel szemben pedig büntetőügyben felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntette és gondatlanságból elkövetett hamis tanúzás vétsége miatt emelt vádat a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt. Az ügyészség indítványozta, hogy a bíróság ítélje a vádlottat pénzbüntetésre.
A bíróság – hivatalból, a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárási intézkedésekről szóló 74/2020. Korm. rendelet alapján – tárgyalás mellőzésével, büntetővégzésben kettőszázezer forint pénzbüntetést szabott ki a vádlottal szemben.
Az ügyészség a büntetővégzéssel szemben nem kérte tárgyalás tartását, mivel az megfelel a bűnösségi körülményeknek.