A Legfőbb Ügyészség elutasította az önmagukat hazaárulás miatt feljelentő európai parlamenti képviselők panaszát

A Leg­főbb Ügyész­ség az eluta­sí­tó hatá­ro­za­tá­ban meg­erő­sí­tet­te, hogy jog­sza­bály­ban rög­zí­tett bün­tet­he­tő­sé­gi aka­dály követ­kez­té­ben az immu­ni­tást élve­ző euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lők bíró­ság vagy ható­ság előtt – a kép­vi­se­lői meg­bí­za­tá­suk ideje alatt és azt köve­tő­en – nem von­ha­tók fele­lős­ség­re a leadott sza­va­za­tuk alap­ján. Mind­ezek miatt nem indul­ha­tott az önma­gu­kat fel­je­len­tő kép­vi­se­lők ellen az álta­luk hiá­nyolt tény­le­ges nyo­mo­zás. Meg­té­vesz­tő min­den olyan értel­me­zés, amely sze­rint az ügyész­ség érdem­ben állást fog­lalt volna a fel­je­len­tés­ben sze­rep­lő haza­áru­lás kérdésében.

2018 szep­tem­be­ré­ben két euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő fel­je­len­tést tett a Leg­főbb Ügyész­sé­gen, amely­ben maguk ellen kér­ték bün­te­tő­el­já­rás meg­in­dí­tá­sát haza­áru­lás bűn­tet­te miatt.

A fel­je­len­tést arra ala­poz­ták, hogy 2018. szep­tem­ber 12-én meg­sza­vaz­ták az úgy­ne­ve­zett „Sar­gen­ti­ni jelen­tést”. A fel­je­len­tők olyan sajtó meg­je­le­né­sek­re hivat­koz­tak, ame­lyek­ben külön­bö­ző poli­ti­kai köz­sze­rep­lők nyi­lat­koz­tak és azt a véle­ményt kép­vi­sel­ték, hogy a jelen­tés meg­sza­va­zói lénye­gé­ben haza­áru­lást követ­tek el. A fel­je­len­tők erre utal­va kér­ték maguk ellen az eljá­rás megindítását.

Az euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő­ket az euró­pai unió sza­bá­lyai és az azok­kal össz­hang­ban lévő magyar sza­bá­lyo­zás sze­rint az e minő­ség­ben leadott sza­va­za­ta­ik, illet­ve a kép­vi­se­lői meg­bí­za­tá­suk­kal össze­füg­gés­ben közölt tény vagy véle­mény tekin­te­té­ben a magyar ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lők­kel azo­nos immu­ni­tás ille­ti meg. Ennek értel­mé­ben a kép­vi­se­lő, bíró­ság vagy ható­ság előtt – a kép­vi­se­lői meg­bí­za­tá­sá­nak ideje alatt és azt köve­tő­en – nem von­ha­tó fele­lős­ség­re leadott sza­va­za­ta alap­ján. Mind­ez Magyar­or­szá­gon, sőt az Euró­pai Uni­ó­ban és a világ leg­több orszá­gá­ban köz­is­mert tény.

Mind­ezek alap­ján a fel­je­len­tők által meg­je­lölt bűn­cse­lek­mény – objek­tív bün­tet­he­tő­sé­gi aka­dály, jog­sza­bály enge­dé­lye foly­tán – nem álla­pít­ha­tó meg, ezért a Köz­pon­ti Nyo­mo­zó Főügyész­ség a 2018. októ­ber 2-án kelt hatá­ro­za­tá­ban – a szub­jek­tív oldal vizs­gá­la­ta nél­kül – a fel­je­len­té­sek eluta­sí­tá­sá­ról határozott.

Az euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lők e hatá­ro­zat­tal szem­ben panaszt jelen­tet­tek be, amely­ben kifo­gá­sol­ták, hogy a Köz­pon­ti Nyo­mo­zó Főügyész­ség érdem­ben nem fog­lalt állást a kör­ben, hogy az álta­luk meg­va­ló­sí­tott cse­lek­ménnyel tény­le­ge­sen elkövették-e a haza­áru­lás bűntettét.

A Leg­főbb Ügyész­ség a 2018. októ­ber 25. nap­ján kelt hatá­ro­za­tá­val eluta­sí­tot­ta a kép­vi­se­lők pana­szát. A Leg­főbb Ügyész­ség rámu­ta­tott arra, hogy a Köz­pon­ti Nyo­mo­zó Főügyész­ség – a panasz­ban írtak­kal szem­ben – kiegé­szí­tést nem igény­lő, helyt­ál­ló indo­kát adta a fel­je­len­tés eluta­sí­tá­sá­nak. A főügyész­ség­nek tehát érdem­ben nem kel­lett vizs­gál­nia a haza­áru­lás meg­va­ló­su­lá­sá­nak a kér­dé­sét, mivel a jog­sza­bály enge­dé­lye a jelen eset­ben kizár­ja a büntethetőséget.

A Köz­pon­ti Nyo­mo­zó Főügyész­ség koráb­bi ezzel kap­cso­la­tos saj­tó­köz­le­mé­nye az aláb­bi helyen érhe­tő el:

https://ugyeszseg.hu/feljelentes-elutasitas-hazaarulas-buntetteben/

KSB-4720-2018-5-elut hatá­ro­zat KSB-4673-2018-6-elut hatá­ro­zat