A Szegedi Ítélőtábla túlnyomórészt alaposnak ítélte a büntetések súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést a 71 menekült halálát okozó embercsempész bűnszervezet ügyében (az ún. „parndorfi” ügyben)

Az ember­ölés bűn­tet­te és más bűn­cse­lek­mé­nyek miatt indult bün­te­tő­el­já­rás­ban a Kecs­ke­mé­ti Tör­vény­szék első­fo­kú íté­le­tét a másod­fo­kon eljá­ró Sze­ge­di Íté­lő­táb­la rész­ben meg­vál­toz­tat­va – az ügyész­ség indít­vá­nyá­val egye­ző­en – élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés­re súlyo­sí­tot­ta a halá­los áldo­za­to­kat köve­te­lő szál­lí­tás­ban köz­re­mű­kö­dő I-IV. rendű vád­lot­tak bün­te­té­sét. Közü­lük csu­pán a III. rendű vád­lott ese­té­ben látott lehe­tő­sé­get fel­té­te­les sza­bad­ság­ra, mely­nek leg­ko­ráb­bi idő­pont­ját 30 évben hatá­roz­ta meg.

Az íté­lő­táb­la az ember­ölést meg­va­ló­sí­tó vád­lot­tak vonat­ko­zá­sá­ban hang­sú­lyoz­ta, hogy a sér­tet­tek egé­szen kivé­te­les, pél­dát­la­nul tra­gi­kus, ször­nyű kín­ha­lál­lal vesz­tet­ték éle­tü­ket a csa­lád­tag­ja­ik, isme­rő­se­ik szeme lát­tá­ra, mind­ezt azért, hogy a ter­hel­tek a lebu­kást elkerüljék.

Az íté­lő­táb­la a belső ará­nyos­ság szem előtt tar­tá­sa mel­lett az V. és a XII. rendű vád­lott bün­te­té­sé­nek eny­hí­té­sét, a VII. és a XIV. rendű vád­lott bün­te­té­sé­nek súlyo­sí­tá­sát látta indo­kolt­nak, míg a többi vád­lott tekin­te­té­ben továb­bi lénye­ges eny­hí­tés­re vagy súlyo­sí­tás­ra nem látott tör­vé­nyes lehetőséget.