Az ügyészség felülvizsgálati indítványa alapján az idős ember gondozásának elmulasztása miatti büntetőeljárás folytatódik

Az első­fo­kú bíró­ság íté­le­té­vel a ter­hel­tet az elle­ne gon­dat­lan­ság­ból elkö­ve­tett ember­ölés vét­sé­ge miatt emelt vád alól fel­men­tet­te. A másod­fo­kú bíró­ság vég­zé­sé­vel a fel­men­tő íté­le­tet helybenhagyta.

A bíró­ság jog­erős ügy­dön­tő hatá­ro­za­ta ellen a Győri Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség a ter­helt ter­hé­re ter­jesz­tett elő felül­vizs­gá­la­ti indít­ványt, ame­lyet a Kúria elbí­rált, a másod­fo­kú bíró­ság hatá­ro­za­tát hatá­lyon kívül helyez­te, és a másod­fo­kú bíró­sá­got új másod­fo­kú eljá­rás lefoly­ta­tá­sá­ra uta­sí­tot­ta. Elő­ír­ta, hogy a másod­fo­kú bíró­ság hoz­zon új dön­tést a ter­helt bün­te­tő­jo­gi fele­lős­sé­gé­ről. A bűnös­ség meg­ál­la­pí­tá­sa ese­tén pedig a cse­lek­mény konk­rét tár­sa­da­lom­ra veszé­lyes­sé­gé­nek körül­te­kin­tő érté­ke­lé­se, vala­mint a bűnös­sé­gi körül­mé­nyek tel­jes körű fel­tá­rá­sa és szám­ba­vé­te­le alap­ján dönt­sön a ter­helt­tel szem­be­ni jog­hát­rány­ról, intéz­ke­dés alkal­ma­zá­sá­ról, bün­te­tés kiszabásáról.

Az ügy lénye­ge, hogy a nyolc­van­éves, fizi­ká­li­san és men­tá­li­san is beteg, önma­ga ellá­tá­sá­ra nem képes sér­tet­tet a vele együtt élő fia és annak élet­tár­sa, a ter­helt, gon­doz­ta. Az állan­dó ápo­lás­ra és fel­ügye­let­re szo­ru­ló sér­tett koráb­ban már volt, hogy egy havas téli napon hiá­nyos ruhá­zat­ban kiment a ház­ból, a lép­csőn elesett, és úgy kel­lett őt vissza­vin­ni a házba. A vád­be­li, szin­tén téli, napon a déli órák­ban, ami­kor a ter­helt az éjsza­kai műszak után aludt, és előt­te a lakó­in­gat­lan bejá­ra­ti ajta­ját nem zárta be, illet­ve egyéb módon sem aka­dá­lyoz­ta meg, hogy amíg ő alszik, a sér­tett az ingat­lant elhagy­has­sa, a sér­tett a ház­ból ismét hiá­nyos öltö­zet­ben kiment, elesett, a házba vissza­men­ni nem tudott. A hóban fekve erő­sen kihűlt, fagyá­si sérü­lé­se­ket szen­ve­dett, majd a dél­utá­ni meg­ta­lá­lá­sa után a kór­há­zi inten­zív terá­pi­ás keze­lés elle­né­re később elhunyt.

A Kúria sze­rint a ter­helt a sér­tett gon­do­zá­sá­ra köte­les volt. Gon­do­zá­si köte­le­zett­sé­ge a sér­tett egész­sé­gi álla­po­tá­tól, rászo­rult­sá­gá­tól füg­gött.  A sér­tett egész­sé­gi álla­po­ta ismert volt szá­má­ra, a sér­tett kór­há­zi keze­lé­se­i­ről és diag­nosz­ti­zált meg­be­te­ge­dé­se­i­ről tudott. Mint aho­gyan arról is, hogy a sér­tett haj­la­mos hiá­nyos ruhá­zat­ban a hideg idő elle­né­re is elhagy­ni a házat, hiszen a koráb­bi eset­ben ő és a sér­tett fia együtt emel­ték fel és vit­ték vissza az elesett, maga­te­he­tet­le­nül fekvő sér­tet­tet. Ilyen előz­mé­nyek után a ter­helt­től elvár­ha­tó maga­tar­tás kizá­ró­lag az volt, hogy bár­mi­lyen módon meg­aka­dá­lyoz­za a sér­tett kiju­tá­sát a lakás­ból, azon­ban ezt elmulasztotta.

A Kúria ezért meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a ter­helt fel­men­té­se a gon­dat­lan­ság­ból elkö­ve­tett ember­ölés vét­sé­ge miatt emelt vád alól törvénysértő.