Az ügyészséghez fordult az a nevelőszülő, aki szerette volna, de nem tudta örökbefogadni a még újszülött korában hozzá került, és azóta is általa nevelt gyermeket. A Pest Megyei Főügyészség vizsgálatot indított az ügyben.
A nevelőszülőség egy hivatás, amelynek lényege, hogy a nevelőszülők olyan gyermeket fogadnak otthonukba és nevelnek a gyermek életének egy időszakában, de akár hosszú éveken keresztül, akik valamilyen okból nem élhetnek saját családjukban. A nevelőszülőség célja, hogy a gyermek idővel visszatérhessen eredeti családjába, vagy örökbefogadó szülőkhöz kerüljön. A nevelőszülő és a gyermek kötődése egymáshoz, majd a gyermek elengedése a nevelőszülőség természetes velejárója. Megtörténhet azonban az is, hogy a nevelőszülő és a gyermek között olyan szoros érzelmi kapcsolat alakul ki, hogy a nevelőszülő maga szeretné örökbe fogadni a gyermeket.
Ebben az esetben a kisgyermek kéthetes korában került a nevelőszülőhöz, egy érdi édesanya eltitkolt, gondozatlan terhességéből született gyermekként. A nevelőszülő ettől kezdve saját családjában nevelte. A kisfiút kétéves korában egy pár örökbe szerette volna fogadni, amely akkor meghiúsult azért, mert az örökbe fogadni szándékozó pár elállt ettől a szándékától. A kisfiú így a nevelőanyuka mellett maradt. Az eltelt évek alatt kölcsönösen nagyon mély kötődés alakult ki közöttük, valamint a család többi tagja között. Két évvel később újabb örökbefogadás iránti eljárás indult, ekkor viszont már a nevelőanyuka is jelezte örökbefogadási szándékát. A gyermekkel kapcsolatba kerülő szakemberek (védőnő, óvodapedagógus) véleménye az volt, hogy a gyermek nagyon kötődik a nevelőszülőhöz és annak családjához, teljes jogú családtag, ott kiegyensúlyozott, vidám.
Az örökbefogadás előkészítése iránti eljárásában viszont az illetékes gyermekvédelmi szakszolgálat arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem támogatja a nevelőszülő általi örökbefogadást, és az idegen örökbefogadni szándékozó párok sorrendjét is felállították.
A nevelőszülő ekkor az ügyészséghez fordult. A Pest Megyei Főügyészség közérdekvédelmi jogkörében a gyermek érdekeinek védelme érdekében vizsgálatot indított az ügyben. Az ügyészség megállapította, hogy felmerülhet a nevelőszülő kérelmében foglaltak, valamint a védőnői és óvodapedagógusi vélemények alapján, hogy a nevelőszülői családhoz szorosan kötődő, ott újszülött kora óta több, mint négy éve nevelkedő gyermek új családba való kihelyezése esetén súlyos traumát élhet meg, őt visszafordíthatatlan érzelmi károsodás érheti. Az ügyészség felhívta arra a figyelmet, hogy a szakszolgálat eljárásában a gyermek érdekében nem maradhat el annak a vizsgálata, hogy a gyermeket idegen személyek általi örökbefogadása esetén nem érheti-e nagyobb hátrány (maradandó lelki sérülés), mint az azzal szerezhető előnyök.
Mindezek után a gyermekvédelmi szakszolgálat a gyermek friss szakértői vizsgálatát rendelte el, amelyben a pszichológusi vélemény alátámasztotta azt, hogy a gyermek idegen szülőkhöz nem köthető, nincs úgynevezett „kötődési kapacitása,” csak a jelenlegi családhoz. A gyermek érdeke azt szolgálja, hogy a jelenlegi nevelőszülőknél maradjon, ők fogadják örökbe. Ezek alapján a gyámhatóság örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás indított, amelyben megállapította, hogy a nevelőszülő és férje alkalmas a gyermek örökbefogadására, és engedélyezte részükre a kisfiú örökbefogadását.