A fellebbviteli főügyészség eredményesen fellebbezett - folytatódik a kábítószer birtokló vádlott megszüntetett ügye

A cse­kély mennyi­sé­gű kábí­tó­szer bir­tok­lá­sá­nak vét­sé­gé­vel vádolt, a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sét beis­me­rő férfi az első­fo­kú eljá­rás­ban vál­lal­ta, hogy kábítószer-használatot megelőző-felvilágosító szol­gál­ta­tá­son vesz részt. Ilyen­kor a bün­te­tő­el­já­rást fel­füg­gesz­tik, és ha az elkö­ve­tő okirat­tal iga­zol­ja, hogy leg­alább hat hóna­pig ellá­tás­ban része­sült, akkor nem büntethető.

A vád­lott részt vett ugyan a szol­gál­ta­tá­son, de azt nem fejez­te be. A szak­kór­ház elég­te­len­nek tar­tot­ta a rész­vé­tel gya­ko­ri­sá­gát, ezért a járás­bí­ró­sá­got a szol­gál­ta­tás meg­sza­ka­dá­sá­ról érte­sí­tet­te és az ered­mé­nyes rész­vé­tel­ről szóló iga­zo­lást nem állí­tot­ta ki. Így a ter­helt az elő­írt fel­té­telt nem tel­je­sí­tet­te, ezért az első­fo­kú bíró­ság elítélte.

A tör­vény­szék a járás­bí­ró­ság pénz­bün­te­tést kisza­bó íté­le­tét hatá­lyon kívül helyez­te, a bün­te­tő­el­já­rást pedig meg­szün­tet­te. Állás­pont­ja sze­rint okirat­tal iga­zolt, hogy a vád­lott  hat hóna­pon át folya­ma­to­san részt vett a szol­gál­ta­tás­ban. A jog­sza­bá­lyi elő­írás ezál­tal tel­je­sült, tehát nem büntethető.

A vád­ha­tó­ság sze­rint a tör­vény­szék a ren­del­ke­zés téves értel­me­zé­sé­vel hatá­ro­zott a bün­te­tő­el­já­rás megszüntetéséről.

Az ügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a bün­tet­he­tő­ség meg­szű­né­sét ered­mé­nye­ző maga­tar­tás a keze­lé­sen, illet­ve szol­gál­ta­tá­son való rész­vé­tel, vala­mint a köz­re­mű­kö­dés okirat­tal iga­zo­lá­sa, amely iga­zo­lást a szol­gál­ta­tást nyúj­tó intéz­mény állít ki.

A folya­ma­tos – és meg­fe­le­lő – keze­lést tanú­sí­tó iga­zo­lást a szak­in­téz­mény ered­mé­nyes eljá­rás ese­té­ben állít­ja ki. Ez szak­kér­dés, és nem a vád­lott  aka­ra­tá­tól vagy bíró­sá­gi érté­ke­lés­től függő döntés. 

A tör­vény­szék dön­té­se a vád­lott mulasz­tá­sá­nak olyan mél­tá­nyos elbí­rá­lá­sá­hoz vezet­ne, amely a Bün­te­tő Tör­vény­könyv ren­del­ke­zé­sé­vel ellen­té­tes, tör­vé­nyes alap­ja nincs. A téves értel­me­zés ala­pot adhat­na arra, hogy a szol­gál­ta­tó szak­in­téz­mény szak­vé­le­mé­nyé­től füg­get­le­nül a „folya­ma­tos, hat hóna­pon át tartó” vád­lot­ti jelen­lét önma­gá­ban ele­gen­dő lenne a bün­te­tő­el­já­rás megszüntetéséhez.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség azt  indít­vá­nyoz­ta, hogy a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la a tör­vény­szék vég­zé­sét helyez­ze hatá­lyon kívül és új eljá­rás­ra uta­sít­sa. Az íté­lő­táb­la egyet­ér­tett a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség állás­pont­já­val és a bün­te­tő­el­já­rás foly­ta­tá­sá­ról  határozott.