A feltételes szabadságra bocsátás kizárását indítványozza az ügyészség az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélt gyilkosok ügyében

Több­szö­rö­sen minő­sü­lő ember­ölés miatt kisza­bott élet­fogy­tig tartó fegy­ház­bün­te­tés­ből a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás lehe­tő­sé­gé­nek kizá­rá­sát indít­vá­nyoz­za a másod­fo­kú ügyészség.

A Győri Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség, mint másod­fo­kú ügyész­ség, az első­fo­kú íté­let meg­vál­toz­ta­tá­sát, a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás lehe­tő­sé­gé­nek kizá­rá­sát indít­vá­nyoz­za abban az ügy­ben, ahol a vád­lot­ta­kat a tör­vény­szék minő­sí­tett ember­ölés bűn­tet­té­nek kísér­le­te és aljas indok­ból, véde­ke­zés­re kép­te­len sze­mély sérel­mé­re elkö­ve­tett sze­mé­lyi sza­bad­ság meg­sér­té­sé­nek bűn­tet­tei miatt élet­fogy­tig tartó fegy­ház­bün­te­tés­re ítél­te, de a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás leg­ko­ráb­bi idő­pont­ját 25, illet­ve 30 évben álla­pí­tot­ta meg.

A Győri Tör­vény­szék 2019. novem­ber 19-én meg­ho­zott nem jog­erős íté­le­te sze­rint a vád­lot­tak egy idős házas­pár tatai házá­ba haj­nal­ban erő­szak­kal beha­tol­tak azért, hogy pénzt sze­rez­ze­nek. Egyi­kük a férfi sér­tet­tet több alka­lom­mal, nagy erő­vel, a fején feszí­tő­vas­sal meg­ütöt­te, majd miu­tán a föld­re esett, ket­ten test szer­te rug­dos­ták és ütle­gel­ték. Az egyik vád­lott a moz­gá­sá­ban erő­tel­je­sen kor­lá­to­zott nő sér­tett­re támadt, őt ket­ten ököl­lel az arcán több alka­lom­mal meg­ütöt­ték. Ami­kor a sér­tet­tek a bán­tal­ma­zás miatt véde­ke­zés­re kép­te­len álla­pot­ba kerül­tek, a házat érté­kek után átku­tat­ták. Ket­ten a magá­hoz tért egyik sér­tet­tet a fején újból ököl­lel több­ször megütötték.

A vád­lot­tak 189.920 Ft érté­kű ékszert, leg­ke­ve­sebb 320.000 Ft-ot, 400 eurót és egy 1.500 Ft érté­kű érmét tulaj­do­ní­tot­tak el. Távo­zá­suk előtt a sér­tet­te­ket meg­kö­töz­ték, tele­fon­ja­i­kat összetörték.

A bán­tal­ma­zás követ­kez­té­ben a férj a kór­ház­ban elhunyt, a fele­ség az egyik sze­mé­re megvakult.

Az első­fo­kú ügyész két vád­lott ter­hé­re súlyo­sí­tá­sért, a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás lehe­tő­sé­gé­nek kizá­rá­sa érde­ké­ben fel­leb­be­zett, amit a másod­fo­kú ügyész­ség fenn­tar­tott. (A har­ma­dik vád­lott ese­té­ben már a tör­vény­szék kimond­ta, hogy fel­té­te­les sza­bad­ság­ra nem bocsátható.)

A másod­fo­kú ügyész­ség sze­rint az első­fo­kú bíró­ság íté­le­te tör­vé­nyes és meg­ala­po­zott. Ugyan­ak­kor a bün­te­tett elő­éle­tű vád­lot­tak ter­hé­re szin­te kizá­ró­lag csak súlyo­sí­tó körül­mé­nyek róhatóak.

A hal­ma­zat, a bűn­cse­lek­mé­nyek több­szö­rös minő­sü­lé­se, a külö­nös kegyet­len­ség­gel hatá­ros elkö­ve­tés, az élet­ben maradt sér­tett mara­dan­dó fogya­té­kos­sá­ga, a koruk­nál, álla­po­tuk­nál fogva kiszol­gál­ta­tot­tabb, véd­te­le­nebb embe­rek erköl­csi­leg és jogi­lag is elvár­ha­tó foko­zot­tabb védel­me meg­kö­ve­te­li, hogy mind­egyik vád­lot­tal szem­ben a tör­vény tel­jes szi­go­rát alkalmazzák.