Az élettársát agyonverő vádlott letartóztatásának fenntartását indítványozta a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség

A Pécsi Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség a letar­tóz­ta­tás fenn­tar­tá­sá­ra vonat­ko­zó első­fo­kú bíró­sá­gi hatá­ro­zat hely­ben­ha­gyá­sát indít­vá­nyoz­ta azzal a vád­lot­tal szem­ben, akit a bíró­ság első­fo­kon ember­ölés bűn­tet­te miatt ítélt el.

A vád­ira­ti tény­ál­lás sze­rint a zala­eger­sze­gi haj­lék­ta­lant 2018 janu­ár­já­ban a zala­eger­sze­gi park­er­dő­ben közös ita­lo­zás köz­ben fel­dü­hí­tet­te, hogy élet­tár­sa az ittas álla­po­ta miatt nehe­zen moz­gott, ezért a sér­tet­tet több­ször meg­ütöt­te, meg­rúg­ta, illet­ve meg­ta­pos­ta. A sérült, maga­te­he­tet­len áldo­za­tot utóbb több­ször újból bán­tal­maz­ta, végül megfojtotta.

A Zala­eger­sze­gi Tör­vény­szék a 2020. júli­u­sá­ban hozott első­fo­kú íté­le­té­vel a vád­lot­tat mint erő­sza­kos több­szö­rös vissza­esőt  – a vád­nak meg­fe­le­lő­en - külö­nös kegyet­len­ség­gel és külö­nös vissza­eső­ként elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés­re ítélte.

Mivel az ügy a védel­mi fel­leb­be­zé­sek miatt másod­fo­kon foly­ta­tó­dik, az ügy­ben első­fo­kon eljárt Zala­eger­sze­gi Tör­vény­szék az íté­let kihir­de­té­sét köve­tő­en a vád­lott letar­tóz­ta­tá­sát a másod­fo­kú bíró­ság ügy­dön­tő hatá­ro­za­tá­nak kihir­de­té­sé­ig fenntartotta.

A kény­szer­in­téz­ke­dés indo­kolt­sá­gát a tör­vény sze­rint 6 hónap eltel­té­vel felül kell vizs­gál­ni, ezért a Pécsi Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség a Pécsi Íté­lő­táb­lá­hoz elő­ter­jesz­tett indít­vá­nyá­ban a letar­tóz­ta­tás fenn­tar­tá­sá­ról ren­del­ke­ző tör­vény­szé­ki hatá­ro­zat felül­vizs­gá­la­tát, és annak továb­bi fenn­tar­tá­sát indít­vá­nyoz­ta. A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség indít­vá­nyát arra ala­poz­ta, hogy az első­fo­kon kisza­bott leg­sú­lyo­sabb bün­te­tés­re tekin­tet­tel tar­ta­ni lehet a vád­lott szö­ké­sé­től, elrej­tő­zé­sé­től, emel­lett bűnö­ző élet­vi­te­lé­re figye­lem­mel a bűn­is­mét­lés veszé­lye is fenn­áll. Ezért a bün­te­tő­el­já­rás cél­jai a vád­lot­tal szem­ben a leg­szi­go­rúbb, azaz a sze­mé­lyi sza­bad­ság elvo­ná­sá­val járó kény­szer­in­téz­ke­dés alkal­ma­zá­sát teszik indokolttá.