A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a letartóztatás fenntartására vonatkozó elsőfokú bírósági határozat helybenhagyását indítványozta azzal a vádlottal szemben, akit a bíróság elsőfokon emberölés bűntette miatt ítélt el.
A vádirati tényállás szerint a zalaegerszegi hajléktalant 2018 januárjában a zalaegerszegi parkerdőben közös italozás közben feldühítette, hogy élettársa az ittas állapota miatt nehezen mozgott, ezért a sértettet többször megütötte, megrúgta, illetve megtaposta. A sérült, magatehetetlen áldozatot utóbb többször újból bántalmazta, végül megfojtotta.
A Zalaegerszegi Törvényszék a 2020. júliusában hozott elsőfokú ítéletével a vádlottat mint erőszakos többszörös visszaesőt – a vádnak megfelelően - különös kegyetlenséggel és különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.
Mivel az ügy a védelmi fellebbezések miatt másodfokon folytatódik, az ügyben elsőfokon eljárt Zalaegerszegi Törvényszék az ítélet kihirdetését követően a vádlott letartóztatását a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta.
A kényszerintézkedés indokoltságát a törvény szerint 6 hónap elteltével felül kell vizsgálni, ezért a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a Pécsi Ítélőtáblához előterjesztett indítványában a letartóztatás fenntartásáról rendelkező törvényszéki határozat felülvizsgálatát, és annak további fenntartását indítványozta. A fellebbviteli főügyészség indítványát arra alapozta, hogy az elsőfokon kiszabott legsúlyosabb büntetésre tekintettel tartani lehet a vádlott szökésétől, elrejtőzésétől, emellett bűnöző életvitelére figyelemmel a bűnismétlés veszélye is fennáll. Ezért a büntetőeljárás céljai a vádlottal szemben a legszigorúbb, azaz a személyi szabadság elvonásával járó kényszerintézkedés alkalmazását teszik indokolttá.