„Belső hangra” hivatkozva késelte meg édesanyját - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a büntetés súlyosítását indítványozza

A Mis­kol­ci Tör­vény­szék a vád­lot­tat ember­ölés bűn­tet­té­nek kísér­le­té­ben mond­ta ki bűnös­nek, emi­att 7 év 6 hónap bör­tön­bün­te­tést sza­bott ki vele szem­ben, s a köz­ügyek­től is 7 évre eltiltotta.

Az első­fo­kú íté­let tény­ál­lá­sa sze­rint a garáz­da­ság miatt koráb­ban már több­ször bün­te­tett  fia­tal  vád­lott édes­any­já­val egy bor­sod megyei köz­ség­ben élt közös ház­tar­tás­ban. 2018 decem­be­ré­ben, dél­idő­ben az anyja ebé­det főzött, mialatt a vád­lott egy köny­vet olva­sott. Egy­szer csak fel­állt a kana­pé­ról, és az anyja háta mögé lépve egy 10 cen­ti­mé­ter pen­ge­hosszú­sá­gú kés­sel - min­den elő­ze­tes vita vagy egyéb ok nél­kül - egy­más után három­szor köze­pes erő­vel orvul meg­szúr­ta a gya­nút­lan asszonyt. „… én vagyok az édes­anyád, ne bánts! – kiál­tott fel a sér­tett, mire fia a sor­sá­ra hagy­va kisza­ladt a ház­ból. Az erő­sen vérző, élet­ve­szé­lyes álla­po­tú sér­tett a szom­széd­já­tól kért segít­sé­get, aki nyom­ban érte­sí­tet­te a rend­őr­sé­get, és a ható­ság az elkö­ve­tőt rövid időn belül elfogta.

A vád­lott gya­nú­sí­tot­ti kihall­ga­tá­sa­kor a bűn­tett elkö­ve­té­sét beis­mer­te, val­lo­má­sá­ban azon­ban lénye­gé­ben azt állí­tot­ta, hogy „egy belső hang” hatá­sá­ra, cse­le­ke­dett. A tör­vény­szék a hir­te­len támadt féle­lem­ér­zet­re hivat­ko­zó véde­ke­zést nem fogad­ta el, mivel az igaz­ság­ügyi elme­or­vos szak­ér­tők aggály­ta­lan véle­mé­nye sze­rint a „belső hang­ra” való hivat­ko­zás a ter­helt pszi­chés álla­po­tá­val nem magya­ráz­ha­tó. A szak­ér­tői vizs­gá­la­tok meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a vád­lott ese­té­ben nem mutat­ha­tó ki olyan tudat­za­var, kóros elme­ál­la­pot, vagy bár­mi­lyen kóros elté­rés, mely a cse­lek­mény elkö­ve­té­sét befo­lyá­sol­ta volna. Az igen ala­csony intel­lek­tu­sú vád­lott nem értel­mi fogya­té­kos, ugyan­ak­kor agresszív sze­mé­lyi­ség. Vélt, vagy valós sérel­me­i­nek keze­lé­sé­re nem meg­fe­le­lő­en képes, feszült­sé­ge­i­nek oldá­sa rob­ba­ná­sos indu­la­tot vált­hat ki nála.

A vád­ha­tó­ság az íté­let elle­ni fel­leb­be­zé­sé­ben a tár­sa­da­lom haté­ko­nyabb védel­me érde­ké­ben a bör­tön­bün­te­tés és a mel­lék­bün­te­tés súlyo­sí­tá­sát indít­vá­nyoz­ta, töb­bek között arra a tény­re hivat­koz­va, misze­rint a bün­te­tett elő­éle­tű vád­lott tette elkö­ve­té­se­kor hason­ló jel­le­gű, élet elle­ni bűn­cse­lek­mény miatt már bün­te­tő­el­já­rás hatá­lya alatt állt.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség rámu­ta­tott: a vád­lott nem csu­pán erő­sza­kos, de rend­kí­vül gát­lás­ta­lan sze­mély, hiszen saját édes­any­já­ra éle­té­re tört. Az indo­ko­lat­lan orv­tá­ma­dás olyan jelen­tős súlyú bűn­tett, amely a bün­te­tés súlyo­sí­tá­sát két­ség kívül megalapozza.

A vád­lott az íté­le­tet tudo­má­sul vette, védő­je kizá­ró­lag a bün­te­tés eny­hí­té­se érde­ké­ben jelen­tett be fel­leb­be­zést.  A bün­te­tő­ügy­ben a másod­fo­kon eljá­ró Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la dönt.