Végrehajtandó szabadságvesztést indítványoz a fellebbviteli főügyészség a vesztegetőkkel szemben

A Győri Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség, mint másod­fo­kú ügyész­ség, az ún. pécsi egye­te­mi vesz­te­ge­tés ügy­ben a vád­lot­tak bűnös­sé­gé­nek tel­jes körű meg­ál­la­pí­tá­sát és a bün­te­té­sek súlyo­sí­tá­sát indítványozza.

A Győri Tör­vény­szék az eljá­ró bíró sze­mé­lyé­ben bekö­vet­ke­zett vál­to­zás után, a vád­irat benyúj­tá­sát köve­tő­en hét évvel, 2019. május 17-én hir­de­tett íté­le­tet. Az íté­let­ben vesz­te­ge­tés elfo­ga­dá­sa bűn­tet­té­nek minő­sí­tett esete, vesz­te­ge­tés minő­sí­tett esete, befo­lyás­sal üzér­ke­dés minő­sí­tett esete és más bűn­cse­lek­mé­nyek miatt négy vád­lot­tat négy és nyolc év közöt­ti vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re és köz­ügyek­től eltil­tás­ra, míg tizen­egy vád­lot­tat egy év hat hónap és két év közöt­ti fel­füg­gesz­tett sza­bad­ság­vesz­tés­re ítélt. Nyolc vád­lot­tat meg­ro­vás­ban része­sí­tett, öt vád­lot­tat fel­men­tett. Továb­bá pénz­bün­te­té­se­ket, pénz­mel­lék­bün­te­té­se­ket, fog­lal­ko­zás­tól eltil­tás bün­te­té­se­ket sza­bott ki. 200.000 Ft és 9.880.000 Ft közöt­ti vagyon­el­kob­zá­so­kat ren­delt el, hét jogi sze­méllyel szem­ben 500.000 Ft és 2.000.000 Ft közöt­ti pénz­bír­sá­go­kat alkal­ma­zott, vala­mint rész­fel­men­tő és egyéb ren­del­ke­zé­se­ket hozott.

A nem jog­erős (335 olda­las) íté­let lénye­ge sze­rint a koráb­ban az egye­tem gaz­da­sá­gi főigaz­ga­tó­ja­ként dol­go­zó vád­lott egy ügy­vé­di iro­dá­val szer­ző­dést kötött tanács­adói tevé­keny­ség elvég­zé­sé­re. Az ügy­vé­di iro­dá­nak alvál­lal­ko­zó­ja volt egy köz­be­szer­zés­sel össze­füg­gő fel­ada­to­kat ellá­tó cég.

A vád­lott, annak érde­ké­ben, hogy egyes mun­ka­tár­sa­it és saját magát plusz jöve­de­lem­hez jut­tas­sa, azt kérte az alvál­lal­ko­zó cég veze­té­sét ellá­tó másik vád­lot­tól, hogy az álta­la meg­je­lölt egye­te­mi mun­ka­vál­la­lók­hoz kötő­dő gaz­da­sá­gi tár­sa­sá­gok­kal kös­sön (több eset­ben valót­lan) szer­ző­dést. Majd ennek díja­zá­sát rész­ben az egye­te­men vég­zett mun­ká­já­ért kapott saját díja­zá­sa ter­hé­re fizes­se ki szá­muk­ra. Fel­ve­tet­te azt is, hogy emi­att emel­ked­het az ügy­vé­di iro­dá­val kötött szer­ző­dés alap­ján elszá­mol­ha­tó meg­bí­zá­si díj is.

A meg­je­lölt egye­te­mi mun­ka­vál­la­lók­nak nem állt szán­dé­ká­ban a velük meg­kö­tött szer­ző­dé­se­ket tel­je­sí­te­ni, és ez nem is volt elvá­rás velük szem­ben. Ennek elle­né­re szá­muk­ra külön­bö­ző össze­gű kifi­ze­té­sek tör­tén­tek, ame­lyek­nek fede­ze­te az egye­tem által az ügy­vé­di iroda köz­ve­tí­té­sé­vel kifi­ze­tett több, mint 30.000.000 Ft több­let­összeg volt.

A vád­lott arra is töre­ke­dett, hogy az egye­tem vásár­lá­sai után ő és a mun­ka­tár­sai a beszál­lí­tók­tól rend­sze­re­sen ún. kenő­pénzt kap­ja­nak. Ennek érde­ké­ben a hoz­zá­juk közel álló vál­lal­ko­zá­sok­kal köte­le­zett­ség­sze­gő módon olyan viszonyt ala­kí­tot­tak ki, hogy meg­ha­tá­ro­zott infor­má­ci­ók­kal lát­ták el azo­kat a köz­be­szer­zé­sek elnye­ré­se érde­ké­ben. A vesz­te­ge­té­si pén­zek össze­ge 200.000 Ft és 9.880.000 Ft között mozgott.

A vád­lott oly módon is igye­ke­zett az egye­tem költ­ség­ve­té­sé­ből saját hasz­ná­ra pénz­hez jutni, hogy tár­sá­val, az ügy egy továb­bi vád­lott­já­val, csa­lá­sok elkö­ve­té­sét hatá­roz­ták el. A csa­lá­sok lénye­gét valót­lan, valós tel­je­sí­tés nél­kü­li meg­bí­zá­si szer­ző­dé­sek köté­se és ezek alap­ján jogo­su­lat­lan kifi­ze­té­sek adták, ame­lyek révén az egye­te­met 71.170.250 Ft kár érte. A vád­lott az elle­ne folya­mat­ban lévő bün­te­tő­el­já­rás alatt a bir­to­ká­ban maradt egye­te­mi bank­kár­tyá­val jogo­su­lat­la­nul inter­ne­tes áru­vá­sár­lá­so­kat esz­kö­zölt, ame­lyek­kel továb­bi 481.796 Ft kárt okozott.

Az első­fo­kú ügyész a vád­lot­tak bűnös­sé­gé­nek tel­jes körű meg­ál­la­pí­tá­sa és a bün­te­té­sek súlyo­sí­tá­sa végett fel­leb­be­zett, amit a másod­fo­kú ügyész­ség fenntartott.

A másod­fo­kú ügyész­ség az első­fo­kú bíró­ság íté­le­tét rész­ben meg­ala­po­zat­lan­nak talál­ja, amit azon­ban a másod­fo­kú eljá­rás­ban kikü­szö­böl­he­tő­nek tart, és ezt köve­tő­en nem látja aka­dá­lyát a vád­lot­tak bűnös­sé­gé­nek – rész­ben elté­rő minő­sí­té­sek mel­lett – továb­bi bűn­cse­lek­mé­nyek­ben kimon­dá­sá­nak és bün­te­té­sük súlyo­sí­tá­sá­nak. A bün­te­tés kisza­bá­sá­ra tett ügyé­szi indít­vá­nyok akként fog­lal­ha­tók össze, hogy a kor­rup­ci­ós bűn­cse­lek­mé­nyek­kel érin­tett vád­lot­tak tekin­te­té­ben vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés, emel­lett magas napi tétel­szá­mú pénz­bün­te­tés kisza­bá­sa szol­gál­hat­ja csak a bün­te­té­si célokat.