30 év múlva szabadulhat a román orvos, aki bosszúból lelőtte volt szeretőjét és annak férjét - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

Egyet­ér­tett az íté­lő­táb­la a Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség súlyo­sí­tá­si indít­vá­nyá­val azon román orvos ese­té­ben, aki bosszú­ból lelőt­te volt sze­re­tő­jét és annak férjét. 

A koráb­ban Magyar­or­szá­gon orvos­ként dol­go­zó román állam­pol­gár­sá­gú vád­lott 2012-ben ismer­ke­dett meg a sér­tet­tel, aki­vel szo­ros érzel­mi kap­cso­lat­ba került. Közös jövőt ter­vez­tek, ezért a nő elha­tá­roz­ta, hogy fel­bont­ja a fér­jé­vel kötött házas­sá­gát. A házas­ság fel­bon­tá­sá­nak kez­de­mé­nye­zé­sét köve­tő­en azon­ban meg­gon­dol­ta magát, és úgy dön­tött, a fér­jé­vel sze­ret­ne együtt élni és gyer­me­ke­i­ket közö­sen felnevelni.

A vád­lott ezt nem tudta elfo­gad­ni és folya­ma­to­san – sze­mé­lye­sen, tele­fo­non, e-mailen, még a mun­ka­he­lyén is – keres­te, zak­lat­ta, ter­ro­ri­zál­ta és fenye­get­te a nőt, aki emi­att már fel­je­len­tés ter­ve­ze­tet készít­te­tett egy ügy­véd­del. A sza­kí­tás után két évvel, folya­ma­tos vissza­uta­sí­tás miatt a vád­lott elha­tá­roz­ta, hogy sérel­mei meg­tor­lá­sa­ként meg­öli a nőt és annak fér­jét, ezért 2016 nya­rán a helyi pia­con vásá­rolt egy for­gó­tá­ras pisz­tolyt és hozzá 12 darab töl­tényt. Ter­vé­nek vég­re­haj­tá­sa érde­ké­ben 2016. augusz­tus 31. nap­ján – a kora dél­utá­ni órák­ban – gép­ko­csi­já­val a sér­tet­tek házá­tól kissé távo­labb lepar­kolt, onnan kerék­pár­já­val és a nála lévő töl­tött lőfegy­ver­rel haj­tott egy­ko­ri sze­rel­me csa­lá­di házá­hoz. Ami­kor a nő haza­ért, a vád­lott – a még nyi­tott kapun keresz­tül – besur­rant a ház por­tá­já­ra. Ezt ész­lel­ve a sér­tett segít­sé­gért kia­bált fér­jé­nek és besza­ladt a házba. A vád­lott követ­te őt, majd az elő­tér­ben elő­rán­tot­ta a fegy­ve­rét és azzal a sér­tett nőt, illet­ve a segít­ség­ké­rés­re meg­je­le­nő fér­jét közel­ről egy-egy lövés­sel fejbe lőtt. Ezt köve­tő­en a vád­lott kerék­pár­já­val vissza­ment az autó­já­hoz, majd mel­lék­uta­kon Romá­ni­á­ba mene­kült, ahol más­nap euró­pai elfo­ga­tó­pa­rancs alap­ján fog­ták el. A lövés követ­kez­té­ben a fele­ség olyan súlyos sérü­lést szen­ve­dett, hogy a hely­szí­nen éle­tét vesz­tet­te. Férje élet­ben maradt, azon­ban sérü­lé­se mara­dan­dó fogya­té­kos­sá­got, súlyos egész­ség­rom­lást ered­mé­nye­zett. Az elkö­ve­tés­kor a sér­tett két kis­ko­rú gyer­me­ke ott­hon tar­tóz­ko­dott, így az ese­mé­nyek­nek köz­vet­len része­sei voltak.

Előre kiter­vel­ten, aljas indok­ból, több ember sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­té­nek kísér­le­te miatt indult bün­te­tő­ügy­ben az íté­let ellen az ügyész a vád­lott ter­hé­re, cse­lek­mé­nyé­nek aljas indok­ból elkö­ve­tett­kén­ti minő­sí­té­se, vala­mint fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tá­sa leg­ko­ráb­bi idő­pont­já­nak hosszabb tar­tam­ban tör­té­nő meg­ha­tá­ro­zá­sa végett fel­leb­be­zett. A vád­lott hatá­lyon kívül helye­zés és eny­hí­tés végett jelen­tett be per­or­vos­la­tot, míg védő­je eny­hébb minő­sí­tés, az előre kiter­velt­ség, mint minő­sí­tő körül­mény mel­lő­zé­se, és a bün­te­tés eny­hí­té­se végett fel­leb­be­zett, vala­mint eljá­rá­si sza­bály­sér­tés oká­ból az első­fo­kú íté­let hatá­lyon kívül helye­zé­sét is indítványozta.

A Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la - a vád­lott elme­ál­la­po­tá­ra és beszá­mí­tá­si képes­sé­gé­re vonat­ko­zó bizo­nyí­tás fel­vé­te­lét köve­tő­en - a mai napon az íté­le­tet meg­vál­toz­tat­ta, és az ügyé­szi állás­pont­tal egye­ző­en meg­ál­la­pí­tot­ta az aljas indok­ból elkö­ve­tést is mint minő­sí­tő körül­ményt. A bíró­ság rámu­ta­tott arra, hogy a vég­le­ges sza­kí­tás után két évvel és a sér­tet­tek közti házas­tár­si élet­kö­zös­ség hely­re­ál­lí­tá­sa, vala­mint emi­att a folya­ma­tos sér­tet­ti vissza­uta­sí­tás isme­re­té­ben fél­té­keny­ség­re hivat­koz­ni nem lehet, a vád­lott cse­lek­vő­sé­gé­nek indí­té­ka a tár­sa­dal­mi­lag is mélyen elíté­len­dő ok, a vissza­uta­sí­tás miat­ti bosszú, meg­tor­lás volt.

A másod­fo­kú bíró­ság a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás leg­ko­ráb­bi idő­pont­ját 30 évre emel­te fel, továb­bá a fel­lebb­vi­te­li főügyész­sé­gi indít­vány­nak meg­fe­le­lő­en a tör­vé­nyi elő­írás­ra tekin­tet­tel vég­le­ges kiuta­sí­tás helyett, annak idő­tar­ta­mát 10 évre eny­hí­tet­te. Egye­bek­ben az első­fo­kú íté­le­tet helybenhagyta.

Az íté­let jogerős.