Dr. Hadházy Ákos országgyűlési képviselő állításával szemben a legfőbb ügyész írásbeli kérdésekre adott válaszai minden esetben a jogszabályi előírásokon és az ezt érvényesítő gyakorlaton alapulnak

Dr. Had­há­zy Ákos ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő teg­na­pi közös­sé­gi médi­á­ban köz­zé­tett nyi­lat­ko­za­tá­ban kifo­gá­sol­ta a K/17591. számú írás­be­li kér­dé­sé­re kapott leg­főbb ügyé­szi választ, jelez­ve, hogy nem isme­ri a kép­vi­se­lői kér­dé­sek­re adott fel­vi­lá­go­sí­tá­sok kor­lá­to­zá­sá­nak jog­sza­bá­lyi hátterét.

Fen­ti­ek­re figye­lem­mel szük­sé­ges­nek lát­juk kép­vi­se­lő úrral ismer­tet­ni a vonat­ko­zó jogi előírásokat.

A bün­te­tő­el­já­rás­ról szóló 2017. évi XC. tör­vény 109. § (1) bekez­dés d) és e) pont­ja, vala­mint a minő­sí­tett adat védel­mé­ről szóló 2009. évi CLV. tör­vény 5. § (2) bekez­dés b) és c) pont­ja jogo­sít­ja fel és egy­ben köte­le­zi a leg­főbb ügyészt – alap­ve­tő­en a bün­te­tő­el­já­rás sike­re érde­ké­ben – kor­lá­to­zott válasz­adás­ra, illet­ve a válasz megtagadására.

E jog­sza­bá­lyi ren­del­ke­zé­sek­kel érin­tett ügyek­ben a gya­kor­lat koráb­ban is azo­nos volt.

A kép­vi­se­lők – és más vonat­ko­zás­ban a köz­vé­le­mény – szé­le­sebb vagy tel­jes körű tájé­koz­ta­tá­sa a jog­sza­bá­lyi aka­dá­lyok elmúl­tá­val tör­té­nik meg.