A családi háttér, az iskolai környezet, a kortárskapcsolatok és a digitális platformok befolyásolják leginkább a fiatalok szocializációját, így a fiatalkorú bűnözést is – fogalmazott dr. Szücsné dr. Katona Lívia ügyész az ügyészség XXXI. tudományos-szakmai konferenciáján.
Előadásából kiderült, hogy történeti távlatokban a büntethetőség korhatára volt a legérzékenyebb kérdés, amely szorosan összefüggött az adott korszak gyermekfogalmával.
A büntethetőség kezdetének meghatározásakor leggyakoribb az években megadható, abszolút korhatár; a másik, amikor nincs konkrét életkori határ, hanem a belátási, beszámítási vagy egyéb képességek vizsgálata alapján dől el a büntethetőség kérdése, míg a harmadik megoldás több életkori határt is figyelembe vesz, amely az életkorokon túl egyéb feltételt is meghatároz. Ezt a megoldást követi a hatályos törvényünk is – hangsúlyozta dr. Szücsné dr. Katona Lívia.
A magyar büntetőjogban hagyományosan három korcsoportot különböztethetünk meg – tette hozzá az előadó – a gyermek, fiatal és felnőtt korúakat. A felnőttekre vonatkozik a teljes büntetőjogi felelősség, ehhez képest eltérő, enyhébb szabályozás tartozik a fiatalkorú elkövetőkre, míg a gyermekkorúaknak a törvény általában büntetlenséget biztosít.
