Gondolta volna, hogy az országokon átívelő igazságszolgáltatás már több mint 3000 éves? Kezdetben a politikai menekülteket adták ki a másik félnek az államok, birodalmak, királyságok, a hettitáktól a középkori uralkodókig - a mai gyakorlattal pont ellenkezőleg. A legfőbb bűncselekmény ugyanis a felség- és hazaárulás volt, ami nem maradhatott megtorlás nélkül. Sok egyéb érdekesség mellett erről is beszélt dr. Törő Andrea, a Legfőbb Ügyészség Nemzetközi és Európai Ügyek Főosztályának munkatársa az ügyészség XXXI. szakmai, tudományos konferenciáján.
Persze a Hettita Birodalom eljárását nehéz lenne – modern értelemben – a nemzetközi bűnügyi együttműködésbe illeszkedőnek tekinteni, de a XVII. században már megszületett az az elméleti munka, ami megalapozta a mai eljárásokat is. Hugo Grotius 1625-ös műve, A háború és béke az államnak arról a jogáról ír, miszerint saját védelme érdekében alkalmazhatja büntető hatalmát. Az állam vagy megbünteti az elkövetőt, vagy kiadja annak az államnak, amely meg akarja büntetni. A modern nemzetközi jog elméleti megalapozója kiállt amellett is, hogy az államok közötti kiadatás terjedjen ki a köztörvényes cselekmények elkövetőire is.
Az elmélet gyakorlati alkalmazásáig még eltelt jó száz év, a XVIII. század közepétől fogadták el az első olyan egyezményeket, amelyek a kiadatásokat szabályozták, ekkortól már nemcsak az uralkodó kénye-kedvétől, és politikai érdekeitől függött a kiadatás - a köztörvényes elkövetőké is -, hanem többé-kevésbé szabályozott módon zajlott.
