Nem ápolta nagymamáját – vádemelés emberölés bűntette miatt - a Fővárosi Főügyészség sajtóközleménye

Egy fia­tal férfi – a Fővá­ro­si Főügyész­ség vád­ira­ta sze­rint – bár köte­les­sé­ge lett volna, elha­nya­gol­ta a vele együtt élő beteg nagy­ma­má­ja ellá­tá­sát, ami döntő sze­re­pet ját­szott a nő halá­lá­ban. A főügyész­ség a férfi vég­re­haj­tan­dó bör­tön­bün­te­tés­re íté­lé­sét indítványozza.

A vád­irat sze­rint a vád­lott, egy 21 éves férfi gyer­mek­ko­rá­tól maga­tar­tá­si nehéz­sé­gek­kel küz­dött, későb­bi rend­sze­re­sen fogyasz­tott kábí­tó­szert. Anyai nagy­any­já­val abban álla­pod­tak meg, hogy – az akkor álla­mi gon­do­zott fia­tal – 18. élet­évé­nek betöl­té­sét köve­tő­en a nagy­ma­ma budai laká­sá­ba köl­töz­het, a lak­ha­tá­sért és az eltar­tá­sért cse­ré­ben pedig segít a ház­tar­tás­ban, szük­ség ese­tén roko­na gon­do­zá­sá­ban. A férfi nagy­ma­má­ja 2020 ápri­li­sá­ig alap­ve­tő­en el tudta látni magát, a szük­sé­ges segít­sé­get ekkor még meg is kapta a vele élő uno­ká­já­tól. 2020 ápri­li­sá­ban a nő kór­ház­ba került, ahol ellá­tá­sa során rög­zí­tet­ték a szük­sé­ges gyógy­sze­res keze­lé­se­ket, majd állan­dó ott­ho­ni gon­do­zás és ápo­lás javas­la­tá­val ott­ho­ná­ba bocsá­tot­ták. Az unoka, annak elle­né­re, hogy a sér­tett gon­do­zá­sát a lak­ha­tá­sá­nak biz­to­sí­tá­sá­nak fejé­ben elvál­lal­ta, és ez egy­út­tal vele együtt élő köze­li hoz­zá­tar­to­zó­ként köte­les­sé­ge is volt, tel­je­sen fel­ha­gyott a nagy­any­ja ápo­lá­sá­val és ellá­tá­sá­val, az elő­írt gyógy­sze­re­it nem adta be neki, azok közül volt olyan, amit saját maga sze­dett be. A sér­tett álla­po­ta roha­mo­san rom­la­ni kez­dett, kiszá­radt, fer­tő­zést és vér­mér­ge­zést kapott. A vád­lott tisz­tá­ban volt nagy­any­ja egyre súlyos­bo­dó álla­po­tá­val, tudta, hogy orvo­si beavat­ko­zás hiá­nyá­ban a sér­tett halá­la a közel­jö­vő­ben bekö­vet­ke­zik és tisz­tá­ban volt azzal is, hogy az őt ter­he­lő gon­do­zá­si és ápo­lá­si köte­le­zett­ség elha­gyá­sa ezt meg­gyor­sít­ja és elke­rül­he­tet­len­né teszi. 2020. ápri­lis végén a vád­lott anyja gyógy­sze­re­ket és élel­mi­szert vitt a lakás ajta­já­hoz, ahova fiá­tól tart­va nem mert bemen­ni. Az anya 2 nap­pal később a kör­ze­ti orvos­sal együtt, a férfi lehet­sé­ges agresszív fel­lé­pé­sé­től tart­va rend­őri biz­to­sí­tás mel­lett a lakás­hoz ment, hogy az orvos meg­vizs­gál­ja és ellás­sa a sér­tet­tet. A sér­tett súlyos, élet­ve­szé­lyes álla­po­tát ész­lel­ve a kör­ze­ti orvos kihív­ta a men­tő­ket, akik a sér­tet­tet kór­ház­ba szál­lí­tot­ták. Az idős­ko­rú nő a kór­ház­ban szak­sze­rű orvo­si ellá­tás­ban része­sült, ennek elle­né­re néhány nap múlva elhalálozott.

A Fővá­ro­si Főügyész­ség a fér­fit ember­ölés bűn­tet­té­vel vádol­ja. A főügyész­ség a vád­ira­tá­ban arra tett indít­ványt, hogy a bíró­ság a vád­lot­tat ítél­je vég­re­haj­tan­dó bör­tön­bün­te­tés­re és tilt­sa el a köz­ügyek gyakorlásától.

A Fővá­ro­si Főügyész­ség fel­hív­ja a figyel­met, hogy bűn­cse­lek­mény nem csak tevés­sel, hanem mulasz­tás­sal is elkö­vet­he­tő, amennyi­ben vala­ki­nek köte­les­sé­ge meg­ten­ni vala­mit, arra lehe­tő­sé­ge is van, azt azon­ban nem teszi meg, és a Bün­te­tő Tör­vény­könyv ezt a mulasz­tást bün­tet­ni rendeli.