A Nyíregyházi Törvényszék életveszélyt okozó testi sértés bűntette és kapcsolati erőszak bűntette miatt 7 évi börtönre és 7 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte azt a 39 éves vádlottat, aki az élettársát 2 éven belül immár másodszor bántalmazta igen súlyosan.
A rendszeresen italozó vádlott a hozzá hasonló életmódot folytató élettársát már évek óta rendszeresen bántalmazta. Folyamatosan lelki terrorban tartotta, emiatt a sértett félelemben és rettegésben élte az életét. A Nyíregyházi Törvényszék a 2018. év második felében elkövetett élettársi bántalmazások miatt életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és kapcsolati erőszak bűntettében már bűnösnek mondta ki és jogerős ítéletével 5 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. Az e büntetőeljárásban elrendelt letartóztatás megszüntetését követően 2 hónap múlva a férfi már újra összeköltözött a sértettel és együtt élt vele. 2020. májusában a vádlott egy alkalommal olyan sok alkoholt ivott, hogy este rosszul lett és összeesett. Élettársa a mentőket hívta volna, azonban az időközben magához térő vádlott megfenyegette, ezért a nő rendőrségi segítséget kért.
A kiérkező járőröknek azonban már mindketten úgy nyilatkoztak, hogy nem történt semmi érdemleges, így a rendőrök szóbeli figyelmeztetést követően elhagyták a helyszínt. A vádlott ezután dühében többször nagy erővel tenyérrel és ököllel az asszony fejét és hátát ütötte, nyakánál megragadva fojtogatta.
A nő másnap hajnalban erős fájdalmai és rosszulléte miatt tárcsázta a segélyhívót. A mentőkkel kórházba szállított sértett koponyaűri bevérzést és orrcsonttörést, az arc és a fej zúzódásos sérüléseit szenvedte el, melyek közvetett életveszélyes állapotot idéztek elő.
A férfi csak csekély mértékű bántalmazást ismert el. A súlyosabb sérülések miatti felelősséget igyekezett más személyre hárítani. Védőjével elsősorban felmentésért, illetve a bűncselekmény enyhébb minősítése és a büntetés enyhítése végett fellebbezett.
Az ügyészség a büntetés súlyosítását indítványozta. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés büntetés a cselekmény tárgyi súlyához és a bűnismétlő elkövető társadalomra veszélyességéhez képest enyhe. A férfi kirívó gátlástalansággal, ismétlődő erőszakkal és fenyegetéssel állandó rettegésben tartotta kiszolgáltatott élettársát. Az újabb élet elleni bűncselekemény elkövetésekor arra sem volt figyelemmel, hogy büntetőeljárás hatálya alatt állt, nem riadt vissza a lehetséges büntetéstől. A fellebbviteli főügyészség indítványa szerint a büntetés célja csak szigorúbb, tettarányos börtönbüntetéssel valósítható meg.
A fellebbezéseket a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla bírálja el.